Vanik Zsuzsa, régész már több éve kint tevékenykedik Egyiptomban, sőt mi több, Luxort, a kedvenc városát ma már otthonának tekinti. Jelenleg két ásatáson dolgoznak munkatársaikkal. Az egyik helyszín a Delta-régióban található, ahol az elmúlt években több jelentős felfedezésre is szert tettek. Az akadályt az jelenti számukra, hogy a forradalom után illegálisan beépítették a régészeti területet, és mintegy 12-13 házat építettek a területre. Mindeközben lerombolták, és kifosztották a jelentősebb régészeti felfedezéseket. A környéken egy visitor centert is szerettek volna létrehozni, ahol nem csak a turistáknak, de a helyieknek is tartottak volna filmvetítéseket és oktatást, hiszen Vanik Zsuzsa elmondása szerint gyakran a helyi gyerekek sem tudják, hogy miken sétálnak, vagy miket látnak. Ennek ellenére több éve sikertelenül küzdenek a területért, és jelenleg is támogatást várnak ahhoz, hogy újra kezdhessék az ásatásokat.

Bánkövi Dorottya csakugyan eltöltött néhány napot az országban, és lehetősége volt egy Nílusi hajóúton is részt vennie. Megtekinthették a denderai templomot, majd elhajózhattak Esna területéről Luxorba, ahol a karnaki templomot is megcsodálhatták. Bár a gát megépítése óta nem igen találkozni kajmánokkal a Nílus vízének ezen területén, Dorottya számára még is különös volt, hogy a helyiek milyen gondatlanul fürödnek a folyó vízében. A legmeglepőbb még is az volt számára, amikor a kabinjába visszaérve vízi árusok próbálták eladni neki a portékákat.

A szafari túra volt a legmeghatározóbb Dorottya számára. Lehetőségük volt ugyanis kvaddal száguldani a sivatagban. Az arcuk elé sálat kötöttek, a szemüket pedig napszemüveggel védték a homok miatt. Noha ez elképesztően nagy élmény volt az elmondása szerint, a nagy forróság miatt alig várták a túra végén, hogy visszatérjenek a szállásra. „Hihetetlen élmény száguldozni a sivatagban” - mesélte Dorottya.

Az egyiptomi útja során Dorottya is megtapasztalta, hogy milyen közvetlenek tudnak lenni a helyiek, olykor még túlságosan is. Két nőnek nem mondaná, hogy veszélytelen kettesben, vagy egyedül kiutazni az országba, azonban hozzátette, hogy a vendéglátók rendkívül tisztelettudóak. Ismerkedni sem nehéz, hiszen gyakran leszólítják az embereket, majd kedélyesen elbeszélgetnek velük. Meglepő volt számára az is, hogy néhány árus még magyarul is tudott egy keveset.

Autentikus piacon is jártak, azonban itt sem olyan egyszerű a haladás, miután rengeteg árus szeretné eladni portékáit a turistáknak, valamint a nyüzsgő tömegen is néha kihívás átvergődnie magát az embernek. Egyiptomi útjuk során a lakosok pont a ramadánt ünnepelték. Ezen a napon egész nap nem ettek és ittak a helyiek, így alig várták, hogy hazatérhessenek és ünnepi hangulatban megvacsorázzanak. Énekükkel és dalaikkal még hangulatosabbá varázsolták a piacot és annak környékét.

Fotókat készítette: Dobos Imre

Forrás: kozepsuli.hu