Szinte mindent megnyert, amit lehetett. Azt mondta nekem, soha nem fél, úgy nem lehetne csinálni. Minden nyáron pár napot együtt buliztunk a Balatonnál. Még ott is tartott bemutatót, a haverok rendezvényén.

Kalocsán megrepültette  a szép lányokat, a Citadella felett elkápráztatta a japánokat. De nem csak a szakmája miatt szerettem. Olyan barát volt, aki azonnal igent mondott, ha segíteni kellett. Soha rosszat nem kaptam tőle, minden vacsoránk, minden bulink, minden ötletünk kellemes végződött, ha gond volt, nem érdekelt minket, csak nevettünk egy jót.

Mindig szervezett valamit. Meg akarta csinálni Siófokon a műrepülők Forma-1-ét. Izgalmas bajnokságot, páros küzdelmekkel, akadálypályával.

Annyira tudott, te jó ég, most meg a műrepülés Sennája lett. Katarban fejjel lefelé pár méterrel a kifutópálya felett repült, majd amikor a végén fel akarta emelni a gépet, a betonra csapódott.

Pedig most beszéltük épp a londoni ügyeit.

Nagyon szerettem őt.

Kiss Róbert Richard