Vagyis láttunk már élő eszkimót.

Sértés visszautasítani az eszkimó asszonyt, még akkor is, ha egy hónapja nem mosdott.

Az eszkimókról csak annyit, hogy Észak-Kanadában, Alaszkában, Északkelet-Szibériában egyaránt élnek. A globalizáció hatása, hogy már turistáknak is szerveznek eszkimólátogató túrákat. Meg lehet nézni az iglut, ki lehet próbálni a motoros szánt, és meg lehet kóstolni a frissen fogott halakat. No meg részletesen elmesélik, milyenek az eszkimók házassági szokásaik.

Régen az alaszkai és szibériai területeken már gyerekkorukban kiházasították a csemetéket. Tudták, kinek nevelik, és tízéves koruk után össze is költözött a fiú és a számára kiválasztott lány. Csakhogy a lánykát nem csak az ifjú férj, hanem annak apja is elvihette egy-egy éjszakára. Ez természetesnek számított, és a feleség kötelességének.

Az óriási távolságok miatt válásról szó nem lehetett, egyedül senki nem akart maradni. Lehetséges volt viszont a feleségcsere. Ilyenkor általában egy esztendőre cserélték ki a két asszonyt. Közös megegyezés esetén a dolog tovább is tarthatott.

Az eszkimók - ez még napjainkra is igaz - felöltözve szexelnek, csak meglazítanak bizonyos ruhadarabokat. Kevés mozgással, lassan lesznek egymáséi.

A hideg és a lehetőségek hiánya miatt az eszkimók ritkán fürdenek. Néha csak évente kétszer. A tisztaságmániások havonta egy alkalommal.

Igaz, hogy a szibériai és grönlandi eszkimók régen felajánlották feleségüket a látogatónak. Visszautasítani sértésnek számított. A vendégszeretetért cserébe persze örültek az ajándékoknak, főleg a fából készült holmiknak és a ruhaneműknek. Ha a vendég is asszonnyal érkezett, néha elvárták a cserét, pár napra vagy egy alkalomra. Utána a látogatást nagy lakoma zárta, friss halakból készült fogásokkal.