Nem tudom, hogy kötelező volt nekik, vagy valóban élvezik, de a helyzet az, hogy a Tusnádfürdő és Bálványos között megrendezett egyhetes buli profin megszervezett és tényleg jó. A sátortábor fullon van, a völgy körbe-körbe hússütő, lángossütő meg kürtős kalácsos pavilonokkal tele. Az egyik nagyobb sátorban kivetítőn amerikai filmet adnak, több tucatnyian nézik. Kicsit olyan, mint a kertmozi és az ifjúsági klub keveréke. Pár lépésre mellette ott a Csűr, vagyis már csak Sűr (nem tudom, hogy direkt, vagy valaki leverte a c betűt), nappal kajálda, este meg buli van kifulladásig.

A programok közül az ismeretterjesztők egész jók, fizikai kísérletek, robbantás, Öveges-show újratöltve. Oktattak fotózástechnikát, meg közepesen érdekes kérdőíveket is lehetett töltögetni. Az állami cégek vezetőinek pódiumbeszélgetései nem tudom, mennyire érdeklik a felerészt erdélyi magyar fiatalokat. De higgyük azt, szivacsként isszák a modern turisztikai stratégiánkat taglaló szavakat.

Igazából a haverok miatt járok ide, már a helyi haverok miatt. Itt biztosan összefutunk. Ők aztán programfüzet nélkül is tudják, hánykor kezdődik az Omega-koncert, és hol van még titkos parkolóhely. Arra nagy szükség van, mert óriási a tömeg. Átvágunk a temetőn, erre rövidebb. Papucsban keresztülbotladozom a vasúti sínen, és már ott is vagyok a bejáratnál. A rendezvény ingyenes, de innivalót tilos bevinni, valamiből ki kell termelniük a helypénzt az árusoknak.

A Dakota biztonsági cég embereiről még eszembe jut a dakota közmondásos poén, de sokat nem tudok gondolkodni, mert már rám is kiabál egy ismerősöm, akivel négy éve együtt dolgoztunk külföldön. A találkozást gyorsan megünnepeljük.

Buliztunk késő éjjelig, aztán indultunk vissza a temetőn át. Elég félelmetes volt a sírok között bolyongani. Közben egy húszéves lány nagyot sikoltott, megijesztették a barátai. Ők még szembe jöttek velünk, pedig azt hittem, vége a bulinak. Hogy fognak holnap felkelni, és odaérni a beszédre?

Mert politikai beszéd mindig van. Emlékszem, egyszer Basescu, még jóval a magyar választások előtt, együtt szerepelt Orbán Viktorral. Utána lejött közénk, lehetett fotózni, az öreg néniknek megszorongatta a kezét. Most meg lehet, hogy megy a lecsóba.

Néha meg szoktam hallgatni a beszédeket, dolgozik bennem az újságíró vérem. Haverom szerint ez a kannibalizmusnál némileg súlyosabb aberráció, de ritkasága miatt nem büntetik. Mindenesetre most majd kikopizzuk az MTI-ből (forrást feltüntetve, ugye), mert kénytelenek vagyunk visszafordulni. Találkozunk ugyanis erdész haverunkkal, aki meghív egy medvetáncoltatóra. Medve egyébként sok van, transzparenseken figyelmeztetik a tisztelt látogatókat, hogy vigyázni kell vele.

Plakátból van bőven. Rengeteg a szponzor, hozzáteszem, az erdélyiekre nem vagyok irigy. Aki meg csak a pesti pályaudvarokon lejmoló álrománokat ismeri, akik soha nem jutnak haza, mert elfogyott a pénz, vagy gyógykezelésre fordították, egyszer jöjjön el Székelyföldre. Anyámat tíz évig győzködtem, és belátta, meg kell nézni, hogy élnek itt.

Tusnádon sok helyen megjelenik a hivatalos szlogen is: a világ közepe. Egy hétig, persze. Ilyen szlogen van már Ecuadorban, ott az egyenlítő okán hirdetnek így egy fesztivált, de nem hiszem, hogy telefonon fognak majd reklamálni. A kerítéseken is plakátok, rajta a tízparancsolat. Már a táboré, ugye. A 8. itt is a ne lopj, a 10. viszont inkább egy figyelmeztetésnek szánt népi bölcsesség: a medve nem játék!

Ez egyébként a közeli Gyergyószentmiklós turisztikai szlogenje is. Az egész alapja meg egy hímsoviniszta székely szólás: a sör nem ital, az asszony nem ember, a medve nem játék. Fúj. Együtt fog tüntetni a nőszövetség a sörgyártókkal.