Tizenkét éve járok focivébékre, de a jegyelosztási rendszer ugyanolyan zűrös most is.

Elvileg megint lehetett sorsolással jegyekhez jutni. Mindig minden sorsoláson megpróbálok részt venni, de még soha nem is találkoztam olyan élő emberrel, aki így szerzett jegyeket. Pedig biztos van ilyen. És nagyon jól jár, mert a hivatalos árak szerint forintban a legolcsóbb jegy (1 brazil real = 95 forint) a helyiek számára 6 ezer forint, ugyanez a külföldieknek 19 ezer forint. Vagyis legkevesebb ennyiért lehet megnézni egy csoportmeccset vagy esetleg a nyolcaddöntő valamelyik mérkőzését. A helyieknek jelentősen olcsóbb, hogy ők is bejuthassanak a küzdelmekre. Legalább is ez a szándék.

A neten a különböző jegybrókerek közül a legnépszerűbb 240 ezer forintért adja ugyanezt. Vagyis négyezer százalékkal drágábban. Persze nem ők teszik mindezt zsebre, annál bonyolultabb a rendszer. Először is ott vannak azok a brazilok, akik kézen-közön jegyhez jutottak. Közülük sokan piacra dobják kincset érő szerzeményüket. Sokszor hét-nyolc közvetítőn át kerülnek a jegyek a végfelhasználóhoz. Azután ott a rengeteg ingyenjegyes, szövetség-közeli emberek, akiket lényegében ezzel fizetnek ki. Hiszen tapasztalatom szerint többségében azonnal elpasszolják az afrikai, dél-amerikai focialapítványok vezetői a jegyeket, senki nem is gondolhatja komolyan, hogy majd kifizetik a drága szállást meg a repülőjegyet maguknak. De akkora az igény, hogy ezek a jegyek is hamar százezreket érnek, a hatodik közvetítő után.

Sok helyen azt lehetett olvasni, hogy az útlevél száma vagy másolata is kell a jegyhez. A valóságban a beengedéskor eddig soha nem kellett semmi. Életszerűtlen is lenne százezer ember papírjait vizsgálgatni egy meccs előtt, nem is volt így soha.

Mivel hivatalosan tiltják az üzérkedést, a jegybiznisz legváltozatosabb formái szoktak kialakulni a helyszínen. Ami nem csoda, hiszen a hivatalos ár az igényekhez képest irreálisan alacsony, a nem hivatalos kínálati ár meg irreálisan magas. Mivel a kapzsi közvetítők, vagy az eladni képtelen ingyenjegyesek gyakran az utolsó pillanatig kivárnak, ezért látni sokszor félig üres stadionokat vébémeccseken. Közben kint tízezrek vennének jegyet, ha lehetne, mindegy mire, csak bejuthassanak!

Jegyárusításra utazási irodák is jogot kaphatnak. Ők azonban eleve drágán kapják az úgynevezett match hospitality csomagokat, és ezekhez hozzáteszik a szállás és a repülőjegy árát. Ami nem lenne gond, mert amúgy is ki kell menni valahogy, de maga a jegy is drága. Igaz, egyes hospitality jegyekhez külön pavilon, elit kiszolgálás jár, azoknak remek, akik üzleti ajándéknak szánják, de akik csak szurkolni akarnak, azoknak borsos.

A döntőre a braziloknak a jegy, ha tudnának venni, 33 ezer forint lenne, külföldieknek a legolcsóbb hivatalos ár 96 ezer forint. A neten ugyanakkor legolcsóbban 1,5 millió forint egy jegy a döntőre, a magyar árusításra jogot nyerő OTP Travelnél utazással, színvonalas szállással együtt csomagban 5,5 millió forint kétágyas szobában, egyágyasban nem egész 7,7 millió forint, de tőlünk nyugatabbra utazási irodák 10 millió forintért adják ugyanezt. A csomagár meccsjegyei viszont jobb helyek, mint már említettem.

Vagyis megint nehéz a helyzet, ki akar úgy Brazíliába utazni, hogy vagy szerez kint neki belépőt a kedvenc arab vébéjegy-kereskedője, vagy nem? És bizony azt sem feledhetjük, hogy Londonból, az olimpiáról ismerőseim lógó orral távoztak, mert nem sikerült a helyszínen venniük semmit, még aranyáron sem.

mennyei