Beültem és vezethettem egy kínai autót. Jinanban, a Geely autógyárban mutatták meg, hogyan készül egy helybéli járgány, na jó, luxusautó. Bár nem sokat értek az autógyártáshoz, de azt valószínűsítem, hogy a Geely autógyár technikai bázisa nem marad el az európai üzemekétől. Patika-tisztaság, automatizált robottechnika, kilométernyi futószalag.

A Geelyben londoni típusú taxit is készítenek.

De térjünk vissza az Emgrande-nak nevezett luxuskocsihoz. A helyiek nagyon büszkék rá, de azért még egy kicsit kínai. A kormány túl keskeny. A belső műfaborításról látszik, hogy műanyag a stílusa pedig eklektikus. A hátsó része a Saabra emlékeztet, az orra pedig a ma oly divatos hatalmas hűtőráccsal díszített. Olyan amerikaias. Az oldala pedig jellegtelen, de lehet, hogy ez dukál egy ilyen járműhöz.

Sokkal jobban tetszett a Geely legkisebb járgánya, az automataváltós, 1,2 literes Panda, Igen Panda, itt Kínában nem nagyon izgulnak azon, hogy Európában a Fiat szinten gyárt ilyen néven autót. Sőt, simán lekoppintanak egy nekik tetsző modellt. Volt szerencsém ülni egy másik kínai cég autójában is. Tiszta Toyota Aygo, majdnem. Először azt hittem hogy valóban az, de nem, beülve már érződött az olcsó műanyag illata, de amúgy minden a helyén volt. Ráadásul tökéletesen működött, a műszerfala viccesen aranyos, az elektromos ablakemelőt azonban sosem találtam volna meg. Lényegében a műszerfal alatt tanyázott, megbújva a sebességváltó takarásában valahol a kardánboxon. Igazából az ára a figyelemre méltó. 36000 jüan, azaz 1,1 millió forint és ennél olcsóbb autó is kapható a kínai piacon.

A mi Suzukink 80000 jüanos átszámított árán igen csak meglepődött kísérőm édesapja, aki az imént ecsetelt járgány tulajdonosa. Na igen, az a fránya regisztrációs adó, de ez már megint egy másik történet.