Mikor nősült meg?
Ez igazi egyetemi ismeretség. Húsz éves voltam, és huszonegy évesen már apuka lettem. Feleségem az első babával kezdte elvégezni az ELTE művészettörténeti szakát, és az ötödikkel a pocakjában fejezte be, úgy hogy a diplomájára díjat kapott. A gyerekek, a család fantasztikus hátországa az embernek. Nagy küzdelem is természetesen, hét különböző ember szokásainak, akaratának finomhangolása napról napra. Mindenesetre talán nem is kezdtem volna gyerekversekbe, meseregény írásába, ha nem születnek gyerekeim. Állítom, hogy a szemléletemre is rányomta a bélyegét az, hogy nem egyedül malmoztam négy fal között az elmúlt két évtizedben. Mindig ott volt körülöttem az a fajta frissesség, ami a gyermeki szellemet jellemzi. Nemrég egy óvodában jártam, ahol meséltem, és előtte bementünk foglalkozást nézni.  Leültem a földre, miközben a gyerekek játszottak. Székre ülni, az rossz pozíció, olyan skubizós. A gyerekek rögtön odajöttek, és elkezdték mesélni, hány kalózhajójuk van. Olyan spontaneitással kerültem bele egy működő fikcióba, mint amikor az ember bekapcsol egy jó filmet, és beszippantja az atmoszféra. A gyerekekkel egy pillanat alatt képben van az ember. Ennek óriási hatása volt arra, amit írok.

Mondta, hogy tanulható a verselés. Aki viszont nem tanulja, az sokszor azt mondja, hogy válságban van, elmegy az ihlete. Ön volt már válságban?
Mindig válság van, hiszen egy negyvenvalahány elemű betűkészletből kell valami rendkívülit összehozni, miközben az adóhatóság is ugyanennyiből írja a leveleit. Amúgy meg tíz év egyetemi írástanítással, a Marczibányi téri művházban most is folyó Kreatív Írás foglalkozásom tapasztalataival a hátam mögött tudom, hogy vannak penge módszerek, melyekkel ez a készség fejleszthető.

Visszatérve az íráskultúra tanítására: mi a véleménye arról, hogy az internet megjelenésével az angolszász kultúra, az angol nyelv előretört, szinte meghatározó lett?
Minden nyelvnek belülről kell erősíteni a saját pozícióit. A nyelv halálát romantikus víziónak érzem. Képzeljük el, hogy megjelenik a gyászjelentés: meghalt a magyar nyelv, szépen eltemetik, és holnaptól mindenki angolul beszél. Nonszensz. Persze ömlik az űbergagyi, és a műveletlen ember szívesen dobálózik félig csócsált idegen szavakkal. Egy ismerősöm rockegyüttesével a garázsban próbált, mikor bejött egy hosszúhajú, napszemüveges menő-manó: „Sziasztok, cool ez a place, csak kicsit kevés itt a lights.” – mondta. Ez valóban röhejes, de mégsem gondolom, hogy reális fenyegetést jelent. Lehet iróniával, finoman ellene tenni, célszerű éreztetni, hogy ez nem stílus. De azt sem gondolom, hogy az internet megjelenése az irodalom halálát jelentené.

Nem fog összeomlani a Guttenberg-galaxis?
Jaj, Istenem, eltűnnek a jó illatú, friss könyvek! Egyik pillanatról a másikra? Ugyan! Az internet a nyomtatott irodalom bizonyos funkcióit soha nem fogja tudni átvenni, a versszerető nem fog Ipodot hordani a szíve felett. Ha igen, az se nagy baj... A kézzel írt kódex eltűnését is siratták Gutenberg korában. A nyomtatott könyv mindössze pár száz éves. Mi ez ahhoz képest, hogy a kínaiaknak már kilencezer éve is voltak könyvtekercseik? Az irodalomnak jót tesz az internet. Az én honlapomon például havonta tízezernél is több látogató jár.

Milyen példányszámban jelennek meg a verseskönyvei?
Két-háromezer példányban, de némelyik 5-7000-ben is elkel aztán. Milyenek a magyarok? című esszékötetem például valóságos bestseller lett, most tizenhatezer példánynál tart, nemsokára jön a folytatása. És persze irodalmi heti- és havi lapokban is forognak a szövegek körbe-körbe. Felteszik különböző honlapokra, némelyikre a legváratlanabb helyeken akadok rá. Egyszer találkoztam egy matematika-tanárnővel, aki azt mondta, egyik szövegemet mindig kézitáskájában hordja. A tévés nézettségi mutatók esetében is van hibaszázalék, az irodalom, főleg a költészetnél ez a zóna jóval nagyobb. Sokkal többen olvasnak verset, mint amennyi mérhető. És már a mérhetőt is rosszul mérjük. Ha csak azt mondjuk, hogy megjelent ennyi példányban, nem mutat sokat. Sokkal fontosabb a hatása. A Nyugat legfeljebb ezerháromszáz, de volt, hogy csak kétszázötven példányban jelent meg, innen nézve mégis olyan, mintha semmi más nem létezett volna akkoriban. Pedig némelyik riválisa harminc-negyvenezer példányban fogyott.

A versei közül van kedvence?
Másoktól sok-sok kedvenc versem van, a sajátjaim közül mindig az adott közönségre függvényében választok felolvasnivalót. Nem akármi, ahogyan például Lovasi András énekli egy CD-n, vagy koncerten, ahol időnként én is felkapaszkodom a színpadra. Akad olyan szöveg is jócskán, mint a ritka borok - nem pódiumra való, inkább hosszan, magányosan kell ízlelgetni, kibogozni az összefüggéseket.