Aki szereti a pörgést, a sokszínűséget, az embereket, a zajokat, a fényeket, a különböző kultúrák illatainak egyvelegét, a csábító, színes, végeláthatatlan fényárban úszó reklámokat, melyek mind azt üzenik: vásárolj, költekezz, légy önmagad, valósítsd meg az álmaid, légy független, az egyszerűen imádni fogja és úgy nyeli el a város kavalkádja, hogy fel sem tud eszmélni. Mint egy kisgyerek, aki eltéved a csokiboltban, mert egész lénye elveszik a sok-sok ínycsiklandó édes mámorban.

Nem hiába mondják, hogy ez a világ közepe. Nincs olyan dolog, amit itt ne kaphatnánk meg órákon belül, a nap bármely szakában. A lehetőségek végtelenségéből kifolyólag ha az ember lánya látogatóba érkezik, jó ha előre megtervezi, mit akar megcsodálni, milyen sorrendben és pontos tervet készít, amihez hellyel-közzel próbálja tartan magát. A város remekül járható metróval, ami a leggyorsabb és egyben legolcsóbb közlekedési mód. A szállodákban hasznos térképeket szerezhetünk be magunknak, de ha elveszítenénk menet közben, akkor sem kell aggódni, hisz a Nagy Alma berendezkedése pofonegyszerű. Hosszában a sugárutak számsorrendben, kereszteben ugyanígy az utcák. Ha tehát számolni tudunk, akkor nagy baj nem érhet minket.

Rengeteg látnivaló és szórakozási lehetőség közül választhatunk, igazán gazdag múzeumokat látogathatunk meg, melyek rendkívül interaktívak, így itt valóban játszva tanulhatunk különböző festőkről és alkotásaikról, az állatokról, emberekről, evolúcióról, csillagokról és minden egyébről, ami érdeklődésünk középpontjában áll.

Véleményem szerint érdemes a kirándulást az Empire State Buildingnél kezdeni, hogy “rálássunk”, hol is tartózkodunk éppen, mi mihez képest, hol található, illetve hogy gyönyörködhessünk a páratlan kilátásban. Az előbb említett épület érdekessége, hogy az 1930-as években bekövetkezett tőzsdekrach után kezdték építeni, és mire elkészült, olyan nehéz volt kiadni az irodákat, hogy Empty State Buildingnek keresztelték. Ami mégis megmentette New York legmagasabb felhőkarcolóját (381 m, antennával együtt 443m), az az innen nyíló kilátás volt. Az épület 86. emeletén gyűlnek össze a látogatók, hogy megcsodálják a metropolist. A liftben számítanunk kell egy kiadós füldugulásra, ugyanis percenként 305 m-t teszünk meg a kabinnal. A 80. emeleten át kell szállni egy másik liftbe, ám ottjártamkor annyira sokan voltak, hogy megnyitották a lépcsőházat is, amit azért érdemes kipróbálni, mert bár 35 fokban nem túl kellemes hat emeletet baktatni felfelé, de az ember elképzelheti milyen érzés az évente megrendezésre kerülő (fel)futó versenyen 1575 lépcsőfokon keresztül megtenni a 86 emeletnyi távolságot. Véleményem szerint a verejtékezésen, ziháláson, a vérnyomás “enyhe” megemelkedésén túl egy másnaposságot idéző szédüléssel is számolnia kell a versenyzőknek, ugyanis kb. 15-20 fokonként egy lépcsőfordulóba érünk. Mindenesetre a legjobbak állítólag 9 perc alatt teljesítik a távot. Egy tisztességes amerikainak pont ennyi időre volt szüksége, hogy megtegye az előttünk álló hat emeltet, de becsületükre váljék, hogy nem adták fel. Szerencsémre a teraszon szikrázó napsütés várt, így csodálatos kilátás nyílt a városra.

Ha ezen a környéken járunk, érdemes megnézni a Macy’s-t, a “világ legnagyobb áruházát”, ahol tényleg minden kapható. Ez, a Herald Squeren lévő üzlet volt az első, manapság azonban, kb. 800 áruházzal büszkélkedhet a cég, azonban a legnagyobb jelző már nem érvényes rá, hiszen egy dél-koreai vállalat majd kétszer ekkorát épített. A Macy’s szponzorálja a hálaadási felvonulást és a július 4-i tűzijátékot is.

A közelben található a főposta és a Madison Square Garden, utóbbi elsősorban a New York Knickerbockers, a Liberty női kosárlabda- és a New York Rangers jégkorongcsapat mérkőzéseinek ad otthont, ettől függetlenül nagy csodát ne várjunk, egy kör alakú, betonelemekből épített monstrumról van ugyanis szó.

Folytatás következik.