Nagyon örültem, hogy úgy alakult rövid időn belül újra eljutottam a szubszaharai Afrikába, ezúttal Beninbe. Itt is franciául beszélnek, mint a Kongói Köztársaságban s mivel ezt a nyelvet nem beszélem,gyakran nem volt közös nyelvünk a különben nagyon barátságos helyiekkel. Az utamat sikerült elég jól megszerveznem, a 9 éjszakából 5x couchsurfing-es szálláson laktam és a helyi telefonkártyám segítségével folyamatosan kapcsolatot tartottam vendéglátóimmal. Az ország nem drága, így a többi éjszakra találtam olcsó és barátságos szállásokat. Hosszú évek óta a Lonely Planet útikönyvek segítenek útjaimon és most is jól tettem, hogy hallgattam tanácsaikra.

Cotonouba érkeztem és már a reptérről hazafelé megvolt az első motoros élményem. Ez még nem taxi volt, vendéglátóim (CS) jöttek értem motorral. Előre került a bőröndöm én meg felpattantam a „vezető” mögé és indultunk a néha homokos és döcögős, de végig érdekes úton.

Az ország déli részén a motoros taxisok hordanak bukósisakot, de az utasok itt se. Északon már csak elvétve látni egy-egy darabot ebből a nálunk megszokott védőfelszerelésből. Nem volt könnyű megszokni a motorozást, de megszerettem és most már hiányzik, ahogy a szép és barátságos ország is.

Természetesen utaztam más járművekkel is,így az Afrikában jellegzetes bush-taxikkal és nagyobb buszokkal is. Ez utóbbiak kényelmesek voltak, de meglepő volt mikor időnként megálltunk és mindenki ott végezte el a”dolgát” ahol helyet talált a busz körül.

Cotonou-t nem sokan szeretik. Valóban nem egy szép város bár a tengerparti része nagyon kellemes. Sok sátor várja a sörözni vágyókat (persze lehet mást is inni). A sör nem drága. A legnépszerűbb helyi márka a Beninoise, de én gyakran ittam a togoi Awooyo-t. Kicsit drágább volt, de szerintem nagyon finom.

A közeli Ouidah már izgalmas város. Innen először lementem a közeli tengerpartra a Grand Popo beach-re. Sajnos úszni nem lehet se itt se Cotonou-nál. A tenger nagyon erősen hullámzik és csak a szörfösök merészkednek be néha. Viszont a helyi Lion bár, ami (esténként tele van) barátságos tulajdonosai finom reggelit csináltak. Visszaérve a városba megnéztem a „nevezetességeket” és sétáltam az utcákon. Néztem az embereket,a piacokat,néha ettem ittam valamit a helyiekkel. Benin az úgynevezett „Rabszolgapart” része volt ahonnan a 17-19.században rabszolgák millióit vitték az Amerikai kontinensre főleg a Karib térségbe és Brazíliába. Ouidah volt az egyik központja a rabszolga-kereskedelemnek ezért itt természetesen van egy múzeum is mely bemutatja a rabszolgák sanyarú sorsát és van egy emlékmű is a tengerparton,a „Pontnál ahonnan nincs visszatérés”.

A város egyik érdekessége a piton templom. Mint a legtöbb benini múzeumban,itt is angolul jól beszélő guide-ok vezettek körbe és mesélték el a fontos tudnivalókat. A látogatás „csúcspontja” a fotózás, amikor az én nyakamba is felkerült egy a különben veszélytelen állatokból.

Az ország fővárosa a nigériai határhoz közeli Porto Novo. Itt is megnéztem két múzeumot, de jórészt az utcákon mászkáltam. Szeretek sétálgatni,így sokkal többet lát,tapasztal,érez,szagol az utazó mintha csak elmotorozna egyik látványosságtól a másikig.

Másnap reggel még elmentem,természetesen Zemi-john-nal a közeli Adjara-ba, ahol bár a nagy piacról lemaradtam (előző nap volt) megkóstoltam a Chez Houssou étterem híres ételét a "grilled pork cooked in blood sauce" nevü ételt - szószának az íze a mi véres hurkánkra emlékeztetett a husi pedig nagyon finom volt.

Konkoly-Thege György