Líbiában számtalan római kori település, emlék található. A leghíresebb a Leptis Magna. A várost a föníciaiak építették, majd a pun háborúk alatt majdnem elpusztult végül a rómaiak építették újra, míg 644-ben az arabok elfoglalták. A várost véglegesen a 11. században hagyták el lakosai a mindent beborító homok elől menekülve. Talán éppen ezért viszonylag épen maradt.

Világszám minden pénteken 18.30 perckor az Inforádióban.

A feltárások a 20. században kezdődtek el és a régészek örömére a homok alatt számos épület kiváló állpotban vészelte át az évszázadokat. Az első építmény a Severus császár emlékére, i.sz. 203-ban emelt diadalív. Nem messze tőle láthatjuk a Hadrianus fürdőt, mely méreteiben alig maradt el római párja mögött. További felfedező utunk során eljuthatunk a nimfák szentélyeihez, majd a fórumra, mely Róma főterével versenyzett, valamint egy rendkívül aprólékos, precíz munkával felépített bazilikához és színházhoz. Ha tovább megyünk a tengerparton, innen 700 méterre eljutunk a cirkusz és az amfiteátrum romjaihoz is.

A méretek lenyűgözőek, de talán kevesen tudják megbecsülni magának az országnak a nagyságát. Nos, Afrika negyedik legnagyobb területű állama, megközelítőleg háromszor nagyobb Franciaországnál.

Líbia éghajlatát leginkább két főbb tényező befolyásolja: a hatalmas sivatag délen és a Földközi-tenger északon. A tengerparti területek kellemes klímájúak, nyáron Tripoliban az átlagos hőmérséklet 30°C, télen 8°C. A 380 milliméternyi csapadék többnyire télen hullik le. A középső sík területeken a félsivatagi éghajlat a jellemző, míg a déli területeket rendszeresen fenyegeti a szárazság. A meleg, száraz sivatagi homokot magával hordó szél, a ghibli, ősszel és tavasszal gyakran keseríti meg a tengerparton élők életét.