Érdekes sorozatba kezdett a Szevodnya című országos lap. A Szovjetunió felbomlásának 22. évfordulója alkalmából cikksorozatot indított. Ennek lényege, hogy a lap munkatársai körbenéznek az egykori keleti blokk országaiban. Legutóbb Magyarországon tájékozódtak. Vajon mit látott a riport szerzője, Alekszandr Iljcsenko?

Az írás bevezetője szerint Magyarország mindig is különbözött a volt szovjetbarát szövetségeseitől. Saját utat választott magának, amely a hatalom decentralizációját, továbbá az állami tulajdon mellett a magántulajdon, ezen belül a szövetkezetek fejlesztését irányozta elő. A múlt század ’70-es éveiben a termelés intenzívebbé tételével, a magángazdaságok hálózatának bővítésével voltaképp megalapozták a gazdasági fellendülést, a piacgazdaságra való áttérést, a kis- és középvállalkozások megjelenését, ami hozzájárult a lakosság életszínvonalának emelkedéséhez, állapítja meg a cikk szerzője.

Ennek eredményének tudható be, hogy míg a Szovjetunió és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának többi tagja alig-alig boldogult, addig a magyarok jól éltek, ezért nem kis irigységgel az egész szocialista tábor legvidámabb barakkjának nevezték őket.

A Szevodnya újságírója Budapestről úgy ír, mint egy hatalmas építkezési területről, ahol mindenfelé felújítások zajlanak. A helyiek büszkén mondják, hogy az Európai Unió támogatásának köszönhetően történik mindez, önerőből ugyanis nem futná ekkora léptékű beruházásokra. Példaként a 4-es metrót említi a cikk, amely 450 milliárd forintból valósul meg, s amelynek egyharmadát az EU állja.

Alekszandr Iljcsenko egyébként dicséri a magyar főváros tömegközlekedését, megjegyezve, hogy gyakran és menetrend szerint közlekednek a járművek, amelyek vezetői fehér inget és nyakkendőt viselnek, s udvariasak az utasokkal. Az írás szerint e tekintetben Kijev is példát vehetne Budapesttől.

Az írás ismerteti a Magyarországgal kapcsolatos legfontosabb statisztikai adatokat. Megemlíti, hogy mióta NATO-, illetve EU-tag az ország, eltörölték a sorkatonai szolgálatot, s azóta hivatásos hadserege van. Ez utóbbi fegyverzetéről szólva rámutat, hogy e téren folyamatos a modernizálás, az elavult MIG-eket például modern Grippenekkel váltották fel. A volt szovjet laktanyákról, katonai bázisokról azt írja, hogy a legtöbbjét igyekeznek hasznosítani a magyarok, viszont sokfelé problémát okoz az üzem- és kenőanyagokkal átitatott talaj.

Az utcák és terek nevei kapcsán az írás rámutat, hogy a magyarok előszeretettel változtatgatják azokat: nincs már sem Moszkva tér, sem Roosevelt tér. A szerző által megkérdezettek közül a fiatalok természetes dolognak tekintik e folyamatot, az idősebbek viszont azt kérdezik: ugyan kinek is zavartak a régi nevek?

A cikk az ételekre és italokra is kitér. A szerző megjegyzi, hogy Magyarországon továbbra is népszerű a gulyás, s olyan bőséges adagokban tálalják, hogy akár két ukrán is jóllakhatna belőle. Ami az árakat illeti, a szerző arról ír, hogy továbbra is a forint a hivatalos fizetőeszköz, amelynek többé-kevésbé stabil az árfolyama. Példaként említi, hogy a kenyér kilója átszámítva átlagosan 1 euró, a húsé 5 euró, a pisztrángé pedig 7 euró. A makaróni kilójáért 0,5 eurót, a benzin literjéért 1,5 eurót kell fizetni. Sok élelmiszercikk olcsóbb mint Ukrajnában. A Szevodnya a magyarországi bérekről szólva arról tájékoztat, hogy 700-750 eurót keresnek az átlagemberek, míg a szomszédos Ukrajnában legfeljebb 330-at. A havi nyugdíj 260-270 euró.

A Szevodnya honlapján is megtalálható riport hangsúlyosan foglalkozik azzal, mit gondolnak a magyarok az EU-ról, illetve a NATO-ról. A megkérdezett polgárok többsége pozitívan nyilatkozott az Európai Unióról. A lap ugyanakkor megjegyzi, hogy az idősebb nemzedék tagjai közül sokan vélekednek úgy, hogy régebben jobb volt az élet, fejlettebb volt a mezőgazdaság. A fiatalabbak álláspontja viszont más, s ebben a szólásszabadság korlátozására, az 1956-os forradalom véres leverésére hivatkoznak – áll a Kárpáti Igaz Szó legfrissebb kiadásában.

(Palkó István)