Az írás szeretetműfaj

Beszélgetés Müller Péter íróval

[AgostonEniko] publikálva: 2016-01-31 07:31:00 | Nyomtatásprint

hírkép

Müller Péter, korunk egyik legsikeresebb magyar írója úgy gondolja, hogy az író szerelmes az írásba, szerelmes a szép betűkbe, szerelmes az igaz szavakba, szerelmes azokba a mondatokba, amiket magából kiszűr, és amiket másoktól kap. Az írás szeretetműfaj.


Az irodalomnak, mint művészetnek mi a szerepe az emberek életében?

Az irodalom mindig a lényeget mutatta: a szívet. Lényegében leleplezte a kort, amelyben élt, és leleplezte a lélek hazugságát, megmutatta, hogy mi van belül. Ez nem változott, az irodalomnak ez a szerepe örök. Az irodalomból tudjuk meg, hogy mi van az emberi lélekben. A korai írók nem csak esztétikailag szépet akartak írni, hanem fel akarták ébreszteni az emberi lelket az élet álmából. De úgy is mondhatnám, a kor álmából, mert minden kornak más az idézőjelbe tett valósága. Ami ma van a világban, az egész speciális. Először is nagyon magas fokára ért az elidegenedés, ami azt jelenti, hogy nincs szeretet a mai világban. Egész pici helyeken jelenik meg a szeretet, mint egy cseppecske ebben a megfagyott világban. Másodsorban pedig az emberiség élete életveszélyes helyzetbe került. Erre kell válaszolnia, és erről kell beszélnie egy mai írónak.

Ön szerint milyen a jó író?

A múlt század elején az, hogy az emberiség végveszélyben van, még titok volt. Amikor Nietzsche, Spengler és Dosztojevszkij fölmutatták azt, hogy micsoda pokoli jövőt érlel az emberi lélek, akkor az még felfedezés volt, az még új volt, az még zseniális előérzet és jövőbelátás volt. De manapság már nem érdemes erről beszélni, mert megnyomok egy gombot a televízión vagy megnyitom az internetet, és ott van az ezerféle hírben, hogy folytathatatlan az emberi élet, ha így megy tovább. Erről ma nem kell írni, ez ma már közhely. Ma megszólalni egy írónak csak ebből a helyzetből lehet, és nem bemutatni kell, mert azt mindenki tudja. Nem leleplezni kell, hanem azt kell megmutatni, hogy milyen helyzetet vegyen fel az emberi lélek és az emberi tudat, egy érző gondolkodó ember ebben a mai világban.

Mi inspirálja az írásban?

Úgy érzem magam, mint egy anya, aki elveszik a szülésben, de akit megszül, az egy szép jövőt hoz magával. Úgy érzem, az inspirál engem az írásban, hogy olyan műveket akarok létrehozni, ami egy jövő normális emberiségnek a magját megveti. Tegnapelőtt nagy nyomtatott betűkkel kellett dedikálnom egy könyvemet, mert egy olyan anyuka kérte, akinek a pocakjában egy öt hónapos magzat volt. Már tudta a nevét és én nagy betűkkel írtam, hogy ha a kicsi is megtanul olvasni, akkor el tudja olvasni az én dedikációmat. Neki írok.

Ön íróként mit tekint a legfontosabb feladatának?

Engem azért becéznek ezoterikus írónak, mert minden művemben a szellemvilágról írok. Az ezotéria szó azt jelenti: legbelsőbb. Minden dolognak van egy héja és egy legbelsőbb magja. Én erről próbálok beszélni, azt próbálom elmondani, amit én érzek, és amit én gondolok, és amit én tudok a világról, egy bajban lévő világról. Az én személyes gondolatom, hogy létezik itt egy új emberfaj, aki még kicsi és csírájában él. Létezik itt egy olyan eszmélés, az új csecsemőkkel hozott eredendő tisztaság, amelyik egy olyan világra vágyik, ahol szeretet van, ahol jóság van, ahol értelem van. A világot csakis a szeretet tudja megmenteni. Ez, amikor kicsik vagyunk, még működik, és ha nem romlunk bele a világba, akkor talán létrejön egy olyan emberi minőség, ami meg tudja változtatni ezt a végzete felé rohanó korrupt emberiséget. Én egy gyermeki lélek vagyok. Hiszek a tisztaságban, hiszek abban, hogy egy magasabb szellemi eszmélés képes kirántani az emberiséget a bajból, képes megváltoztatni az életet. De az az érzésem, ebben a káoszban születik egy új minőségű ember, miközben a régi minőségű embernek vége. Ez az a fejezet Az ember tragédiájából, amikor Ádám a szakadékba akarja vetni magát, és Éva azt mondja: „Anyának érzem, óh, Ádám, magam.” Mintha azt mondaná, jön egy új emberi minőség. Ő majd megment. Jön egy tisztább ember. Ez ennek a tisztább, valóságosabb, bölcsebb embernek a születése. Ezt próbálom magamból előhozni.

A lélek nemessége mennyire fontos ahhoz, hogy egy író harmonikus művet alkothasson?

Kaotikus a történelmünk, kaotikus a társadalmi életünk és kaotikus az egyéni lelkünk. Az egyetlen hely, ahol hozzá tudok fogni a megváltoztatáshoz, az a saját lelkem. De abból kell kiindulni, hogy én nem vagyok rendben. Hazudok, ha én úgy kezdem az írást, hogy rendben vagyok. Minden egyes mondat, amit leírok, az a saját lelkem rendbehozatalának a kísérlete. Körülbelül úgy, mint amikor egy lehangolt hangszer fölhangolja magát, és megtalálja a normálját. Addig nem lehet rajta játszani. Ha megvan – és ez az első nagy munka mindig, amikor leülök dolgozni az íróasztalomhoz, – akkor onnan kezdve tudok játszani, és méltó vagyok arra, hogy játsszak. Onnan kezdve már zene szól belőlem, és nem az az eszelős hangzavar, ami a világban van. A saját lelkemet kell fölhangolni.

Sok ember lelki életére különleges hatással van a műveivel. Ezt hogyan éli meg?

Egyrészt jól, másrészt nem jól. Jól akkor élem meg, amikor látom, hogy az olvasó beleír a könyvbe, folytatja a gondolataimat, aláhúzza, hozzáírja az övét, ami más, mint az enyém, amikor az az érzésem, hogy egy csónakban evezünk, de már ő húz, nem én. Nem attól megy a csónak, mert én adtam egy lendületet, hanem az ő evezője viszi tovább. Ezek a jó érzések. Ami nem, az az, amikor többnek látnak, mint amilyen vagyok, értékesebbnek látnak. Amikor valamilyen mestert látnak bennem. A mesteri ranghoz jóval több kell, de azt az emberek egy része nem látja. Ahhoz én nem vagyok méltó. Nem vagyok csalhatatlan, nem vagyok kellően hűséges, nem vagyok még annyira kész, hogy én ezt a szerepet, amit egy mester tölt be, az ember életében el tudjam vállalni. Egy író önmagát kereső ember, nincs kész. Vannak azért pillanatok, amikor nagyon ihletett vagyok, és sugallt állapotban vagyok, akkor ezt a szintet is olykor-olykor megérem. Ezek persze írás közben is jelentkeznek. Ihlet nélkül nem tud írni egy író. Az hozzátartozik, hogy ihleti sugallat kell egy jó műhöz, mert ha az ember csak azt írja, amiről ő tud, akkor le sem érdemes írni. Ezekben az ihletett helyzetekben valóban értékesebb vagyok. De ha nem, akkor magam is egy zavart, törött lelkű és sokféle bizonytalansággal teli ember vagyok. Minden nap föl kell hangolnom magam.

A kortárs írók gyakran depresszív tartalmú és közönséges stílusú műveket írnak. Ön szerint milyen hatása van ennek az olvasóközönségre?

Nagyon sok ember tud ma remekül írni. Régen nem ennyi formai értelemben vett virtuóz író, aki a betűkkel így tudott bánni, mint a mai irodalomban. Viszont mély érték, amit 100 év múlva is elő lehet venni, kevés van. A mai irodalom a káoszt akarja megmutatni. A szenvedést, az értelmetlenséget, a zűrzavart tükrözi. Akár magas művészi eszközökkel. Mert azt mondják, hogy ez van, és én akkor vagyok hiteles tükör, ha szembesítem a káoszt és az ördögöt a saját arcával. Tehát a művek javarésze – és én most a rangos művekről beszélek – számadás a pokolról. Én pedig azt mondom, hogy ott kezdődik az én munkám, amikor ebben a pokolban megtalálom azt a kis aranyfonalat, amit ha megfogok, kivezet engem a fénybe. Mert tudom, hogy van fény, nem ez a végállapota az embernek.

Mi a véleménye a „hétköznapok művészeiről”?

Én természetesen az egész emberi életet művészetnek tekintem. A legnagyobb alkotásunk önmagunk vagyunk. Mindenkinek meg kell csinálnia önmagát, kívül és belül. Testileg, lelkileg, szellemileg. Ki kell hozni magamból a szépet, harmonizálni kell tudni a lelkemet. Meg kell alkotni magamat egy magasabb szinten, mint ahogy megszülettem. Ebben minden benne van. Nemesebbnek kell lennem, bölcsebbnek kell lennem, tisztábbnak kell lennem, és ami a legfontosabb, hogy tudjak szeretni. Az a legnagyobb művészet, ha az ember szeretetképessé válik. Tehát az élet művészete az minden embernek a sorsfeladata.

Ágoston Enikő

© vilagszam.hu




Galéria:



Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz



A kategória további hírei:


KÖRNYEZETVÉDELEM
800 ezren maradnak áram nélkül
A bozóttüzeket akarják kivédeni
PÉNZTÁRCA
Drónok pásztázhatják a nagyvárosokat
Egy feltörekvő kínai cék bemutatója
ÚTIKÖNYVEK HELYETT
A Balkán egyik országa még óvatos
Észak-Macedónia később nyit
RECIKLI
Kávéhulladékkal mennek a buszok
Nem csak jósolni jó a zacc, de üzemanyagnak is

Itt jártunk: Törökország

TOP
PIKÁNS

1. Mi van most az Adrián?

Egy magyar recepciós mesél

2. Ezt most inkább hagyja ki!

Életveszélyes a túrázás

3. Emeletes ülések a repülőkön

Ez (is) lehet a jövő

4. Menjen, amíg nem késő

Több mint 100 világörökségi helyszín tűnhet el

5. Döbbenetes emberek szavaztak vasárnap

Zárcsökkentést és táncos játszóteret kért a két szavazó

6. Ilyen az amish szex

Két év tombolás után csak a férj

7. Nádas Tamás barátom emlékére

Lezuhant a műrepülő világbajnok

8. Csodanövény válthatja ki az antibiotikumokat

A kerti sarkantyúka a 2013-as esztendő gyógynövénye

9. Blöff - Nem lehet méregteleníteni a testünket

Zacher Gábor toxikológus elmondja az igazat

10. Ilyen az eszkimószex

Szex kölcsönbe

1. Ezek voltak a legnagyobb szerelmek 2023-ban

Sztárjainkat is utolérte a szerelem

2. Tönkretette Marilyn Monroe ruháját Kardashian

Hiányzó gyémántok

3. A lelked mélyére ás le ez a személyiségteszt

Készen állsz?

4. 5 tuti tipp a boldogabb élethez

Így szabadulhatsz meg a negatív érzelmektől

5. Ez a legizgalmasabb csillagjegy

Elmondjuk, miért!

6. Ez a 3 csillagjegy őrjítően érzéki és szexi

Köztük vagy?

7. Jolie keményen megvádolta Pittet

„Történt családon belüli erőszak…”

8. Tovább dagad a Nagy Feró botrány!

Majka kiborult: Miért kell ilyen álszent sz.rnak lenni?

9. Nagy titokban házasodott össze a sztárpár

Nem akárhol buktak le

10. Öngyilkossággal kokettált az álomesküvő után

A királyi családban sem fenékig tejfel az élet

Műsoraink
2024.03.29. 18:35 Világszám - Inforádió
Kalotaszegi húsvét
2024.03.30. 10:05 Világszám - Inforádió
Húsvéti szokások a világban
2024.03.31. 10:35 Világszám - Inforádió
Kalotaszegi húsvét ism.
Közösség
Nap lánya

Ilyenek a viking nők

Szófelhő / Archív
--