Meglátásod szerint a fiatal generáció hogyan viszonyul az irodalomhoz?

Maga az irodalom nem igazán érdekli a fiatalokat. Azért áll távol tőlük, mert megfoghatatlannak érzik, egy múltban létező dolognak. Az iskolában történő oktatás során a legtöbbször nem teszik lehetővé, hogy a diákok azonosulni tudjanak az irodalommal. Főleg a klasszikus művekkel foglalkoznak, így a fiatalok csak azokat látják, és nem jut el hozzájuk a kortárs irodalom. Ezért kötelességként tekintenek az irodalommal való foglalkozásra, verseket kell tanulni és elemezni, kötelezőket olvasni.

A veled egykorúak mit gondolnak arról, hogy ilyen mélyen belemerülsz az irodalom világába?

Vannak, akik furcsának tartják, mert más területek érdeklik őket. Például van egy barátom, aki a matematikával foglalkozik inkább, így ő nehezen tudja elképzelni, hogy engem miért érdekel az irodalom. De a korosztályom általában pozitívan viszonyul ehhez, és nagynak, különlegesnek tartják, amit csinálok, mert ők nem ebben mozognak. Valahol megosztó, mert valaki negatív értelemben tartja furcsának, de a legtöbb visszajelzés pozitív.

Hogyan tudod megszerettetni velük a verseket, mint alkotó költő?

Fontos, hogy többnyire a slam műfajában alkotok, mert közvetlen műfaj, sokkal könnyebben eljut az emberekhez a közlés. Az teszi közvetlenné, hogy felolvashatom nekik, de 99%-ban fejből mondom a verseimet, így fel tudom venni a kapcsolatot a közönséggel. A slamekkel tanító szándékom van. Azzal is próbálom népszerűsíteni az irodalmat, hogy bulikat szervezek. Ezekre komplett műsorral készülök, ahol saját és más klasszikus vagy kortárs verseket adok elő. Például Lackfi János Hiánycikk című verse a legnépszerűbb. Annak ellenére, hogy sokak eleinte nem ezért jönnek el, pozitív visszajelzéseket kapok. Célomnak érzem, hogy megszerettessem a fiatalokkal az irodalmat, de nem csak a saját korosztályomat szeretném megérinteni, hanem mindenkit, aki meghallgat.

Te miért váltál az irodalom szerelmesévé?

Ez egy hosszú folyamat eredménye volt. Amikor általános iskolában alsó tagozatos voltam, akkor apa mindig elvitt minket az egyik könyvesbolt olvasósarkába olvasni, amíg anyukánkat vártuk, mert dolgozott. Apukánk így próbálta hasznosan eltölteni az időt. Ő is mindig magához vett egy könyvet. A kisöcsém is itt tanult meg olvasni. Apukám hatására kezdtem el egyre többet olvasni és verseket mondani. Ezért is döntöttem el tizenkét éves koromban, hogy írni fogok.

Miben nyilvánul meg a különbség a te művészi és mások világlátása között?

Nyilván vannak különbségek, de nem tartom magam túlzottan eltérőnek a korosztályom szokásaitól. Mégis van, amit máshogy csinálok, minthogy más dolgokkal töltöm az időmet. Általában azt látom, hogy folyton az interneten lógnak, és a telefonjukkal vannak elfoglalva. Én csak a legfontosabb ügyeket próbálom intézni a telefonon, és inkább írok a szabadidőmben, vagy készülök a fellépésekre. Bármiből tudok ötletet meríteni, és utólag szerkesztem össze azt, amiket írtam. Volt olyan, hogy úgy írtam meg egy slamet, hogy reggel, az egyik óra előtt eszembe jutott valami, és a nap végére egy komplett slam lett belőle. Sokszor lejegyzem ezeket, csak akkor van gond, amikor fejben kell tartanom, mert akkor megzavarhat, hogy más dolgokra is koncentráljak.

Hogyan viseled a kritikát?

Nehezen viselem. Viszont fontosnak tartom a saját fejlődésemet, amihez a kritikák is hozzásegítenek. Egy jó kritikának pont az a lényege, hogy ne csak dicsérjen. A Ki Mit Tube alatt értek olyan megjegyzések is, amik nem a slameket, hanem a személyemet támadták. Az ilyeneket megpróbáltam átugrani. De amennyi negatív véleményt kaptam, annyi pozitívat is, ami megerősített abban, hogy folytassam.

Mi a véleményed arról, hogy a versek egyre jobban beépülnek a digitális világba?

Ez egy nagyon jó lehetőség, hogy a versek közelebb kerüljenek az emberekhez, főleg a fiatalokhoz. Attól, hogy maga a vers jelen van online, modernizálódik az új közegben, könnyebben emészthetővé válik, mintha papíron olvasható. A fiatalok sokkal nyitottabbak azokra a dolgokra, amik az interneten vannak. De a slam még közvetlenebbül és jobban működik, ha élőben hallgatod, amikor pár méterre van az előadó.

Mit akarsz adni a költészeteden keresztül az embereknek?

Ezen még úgy általában nem gondolkoztam. Megírom a verset, de az utóéletével nem foglalkozom. Nem tudom, hogy kire milyen hatással van. De azt veszem észre, hogy megérinti azokat, akik hallják a verseket, képesek azonosulni vele. Ha én is elolvasok egy verset, az felold. Jó érzést ad, hogy másnak is volt már hasonló problémája, mint nekem. Ha valaki tud azonosulni egy érzéssel, akkor megnyugszik belül. Pontosan ezt szeretném: megnyugvást adni az emberek lelkének.

Ágoston Enikő