Lackfi János az ELTE-s éveiről
Interjú a költővel
[superadmin] publikálva: 2015-03-08 10:50:00 | Nyomtatás
Lackfi Jánost felolvasóesteken hallgatva melyik kezdő költő fejében ne fordulna meg a kérdés, vajon ő hogy élte meg az ELTE-s diákéveit? Hajlamosak vagyunk az előttünk példaként álló embereket elképzelni pályájuk elején, de hogy ne csak fantáziánk képei lebegjenek előttünk, a publicer.hu kérdéseire is válaszolt.
Hatással volt-e az ELTE Bölcsészkara a művésszé válására?
Mindenképpen. Mivel irodalomból nincs felsőfokú művészképzés, ez áll a legközelebb ahhoz, aki írni szeretne. Szépírni nem tanít meg, de afféle „kELTEtőgép” jellege van a Bölcsészkarnak. Lehetőséget ad arra, egyfajta közeget, hogy hasonszőrűekkel ismerkedjen meg az ember, mégiscsak irodalmi művekről esik szó, ha nem is holmi alkotáslélektani vagy technológiai szempontból. Azóta szerencsére lehet itt okulni kreatív írás kurzusokon is, nagy büszkeségem, hogy ebben mi voltunk az úttörők Vörös István kollégámmal, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a 2000-es évek eleje felé.
Mi volt a legkiemelkedőbb emléke az egyetemi évekből?
Másodévesként úgy gondoltam, itt már nincs semmi keresnivalóm, hiszen pontosan tudtam, mit szeretnék csinálni. A legtöbb kurzus fölöslegesnek tűnt a számomra, úgy találtam, csak hátráltat. Álmomban sem hittem volna, hogy 17 évig egyetemi káder leszek és PhD-t írok majd még. Ráadásul nagyon is élveztem a tanítást, rengeteget tanultam belőle. Utólag visszagondolva kifejezetten örülök, hogy nem hagytam ott az egyetemet, mert sok maradandó tanárélmény formálta gondolkodásomat. A mai napig beugrik Kenyeres Zoltán egy-egy mondata, hozzá írtam a szakdolgozatomat és a doktorimat is Nyugat-kutatásból. Óriási hatással voltak rám Ferenczi László (szakmai berkekben csak "Lacika" belga irodalom kurzusai. Az ő keze alatt negyedévesként lehetőségem nyílt szemináriumot tartani Pécsett. Vagy Vajda András, a remek műfordító és esztéta, aki már sajnos nem él. Fráter Zoltánt és Földényi F. László órái is élményt jelentettek. Ezek az emlékek beleégnek az emberbe, meghatározzák értelmiségi gondolkodásunk szerkezetét.
Milyen költői körökben mozgott ebben az időszakban?
Sok mozgolódó egyetemi lap volt, a rendszerváltás időszakát éltük. Hogy mást ne mondjak, felütötte fejét a Sárkányfű, a Törökfürdő vagy A tó című lap is. Én is igyekeztem bennük publikálni. Aztán 1989-ben jelentek meg először verseim a Mozgó Világban. Az nagy durranás volt akkoriban, a létező kevés lapra sokkal több figyelem esett. Emlékszem, első kötetem anyagából, még megjelenése előtt felolvasóestet rendeztünk diáknapon az egyetem dísztermében, 1990-ben talán. Csodának éltem meg, hogy vagy hetven ember eljött. Kapcsolgattam a kis magnómat, Debussy-zenék váltották a felolvasós blokkokat. Kemény Pista aztán azt írta egy kritikájában, hogy aznap este látta sírni a bölcsészlányokat. Ezek mellett tagja voltam még az Almássy téren tartott Sárvári Irodalmi Kör találkozóinak, ahol megismerkedhettem más ismert költőkkel.
A kreatív írás oktatása közben hogyan veszi észre a kiemelkedő tehetségeket?
Nem elsősorban elitképzésről van szó, vagyis nem a kiemelkedő tehetségekre koncentrálok. Kicsit inkább olyan, mint a tömegsport, hiszen mindenféle előképzés nélkül érkeznek az emberek, erre a magyar iskolarendszer nem készít fel. Persze azért a pázmányos tanítványaink közül kikerült jó néhány neves fiatal, mint Simon Márton, Ughy Szabina, Horváth László Imre, Ayhan Gökhan, Babiczky Tibor, Pion István. Öröm, ha valaki láthatóan tehetségesebb, de úgy próbálom bátorítani az ilyen diákokat, hogy a többieknek se legyen frusztráló. A Marczibányi Téri Művelődési Központban is tartok kreatív írás tanfolyamot. Ott szintén van pár ember, akik publikálnak, pályázatokat nyernek, vagy népszerűvé váltak internetes csatornákon. Természetesen az ilyesmi is nagy öröm. A kreatív írás valódi célja azonban az én felfogásomban jóval sokrétűbb, mint író-költőgyártás, mert ez egyszerre valamiféle ima, meditáció, önismeret, közösségi élmény, irodalomértés. Több mint puszta szakmázás.
Mivel biztatná az egyetemre járó kezdő alkotókat?
Először is azt mondanám, hogy az irodalom szöszölős munka. Csak az adja rá a fejét, aki nem lánglélek, aki nem látványos berobbanásra vágyik. A puszta exhibicionizmus senkit nem vált meg. Minden szakmában igaz a 10% tehetség kontra 90% munka aránypár. Egy irodalmi mű súlyát nem a leírt, hanem a kihúzott szavak száma adja meg. Ez afféle babra munka, és akkor látszik, ogy van-e értelme, ha 10-15 évet belepakol az ember. Érdemes felkészülni, hogy kitartás kell hozzá, mert anélkül nem tud senki jó munkát végezni. Ez persze nem kell, hogy elvegye az alkotás örömét, nem tilos élvezni azt, amit szeret az ember!
Agostone
Galéria:
A kategória további hírei:
Egy magyar recepciós mesél
Életveszélyes a túrázás
3. Emeletes ülések a repülőkön
Ez (is) lehet a jövő
Több mint 100 világörökségi helyszín tűnhet el
5. Döbbenetes emberek szavaztak vasárnap
Zárcsökkentést és táncos játszóteret kért a két szavazó
Két év tombolás után csak a férj
7. Nádas Tamás barátom emlékére
Lezuhant a műrepülő világbajnok
8. Csodanövény válthatja ki az antibiotikumokat
A kerti sarkantyúka a 2013-as esztendő gyógynövénye
9. Blöff - Nem lehet méregteleníteni a testünket
Zacher Gábor toxikológus elmondja az igazat
Szex kölcsönbe
1. Ezek voltak a legnagyobb szerelmek 2023-ban
Sztárjainkat is utolérte a szerelem
2. Tönkretette Marilyn Monroe ruháját Kardashian
Hiányzó gyémántok
3. A lelked mélyére ás le ez a személyiségteszt
Készen állsz?
4. 5 tuti tipp a boldogabb élethez
Így szabadulhatsz meg a negatív érzelmektől
5. Ez a legizgalmasabb csillagjegy
Elmondjuk, miért!
6. Ez a 3 csillagjegy őrjítően érzéki és szexi
Köztük vagy?
7. Jolie keményen megvádolta Pittet
„Történt családon belüli erőszak…”
8. Tovább dagad a Nagy Feró botrány!
Majka kiborult: Miért kell ilyen álszent sz.rnak lenni?
9. Nagy titokban házasodott össze a sztárpár
Nem akárhol buktak le
10. Öngyilkossággal kokettált az álomesküvő után
A királyi családban sem fenékig tejfel az élet
Ezer gyönyörű arc