7 és fél óra. Ha hajnalban indulunk, azaz kikerüljük a Budapesti dugót és Prága elővárosaiban is szerencsénk van, akkor nagyjából enni időbe telik eljutni autóval eljutni a magyar fővárosból Karlovy Varyba. Abba a Cseh városba, amelyik óvárosa gyönyörű. Itt nem dúl háború, a szocialista paneleket inkább a város folyón túli vidékeire telepítették, azaz minden maradt úgy, mint ahogy azt Ferenc József itt hagyta.

Karlovy Vary kénes ízű és szagú gyógyvizéről híres.

Azért valami szembe tűnő. Mondhatnánk nem kicsit, nagyon. Ez pedig az orosz megszállás. Nem a 40 év szocializmusa, hanem a modern kor turisztikai nyomulása. Karlsbadban, ha egy házat eladunk, boltban vásárolunk, szállodában recepcióstól kérdezünk, akkor nem az angol dukál idegen nyelvként, hanem az orosz. Csakúgy, mint a francia Riviérán, a gazdag oroszok megjelentek mindazokon a helyeken, ahol azelőtt a cári Oroszország főurai, hercegei, nemesei megjelentek. Karlsbad is egy ilyen hely. A rendszerváltozások után az oroszok pillanatok alatt felvásárolták az ingatlanokat, a számukra legkedvezőbb életkörülményeket alakították ki, megerősítették gazdasági pozícióikat és ma már otthon érzik magukat. A pénzek jelentős része pedig korántsem makulátlan. Ezt a helyi politikusok is érzik, de keveset tudnak ellene tenni, hiszen Csehországban az egyik legliberálisabb a kaszinótörvény.

A Világszám tudósítója is tapasztalta mindezt. A szerény 3 csillagos hotel portásának habitusa sokkal inkább a keleti sztyeppéket, semmint a cseh polgáriasságot idézte. A kirakatokban még csak kalandvágyból sincs kiírva az ár. A sörözős? Nos, az óvárosban inkább nem ajánlom. 60 korona egy pohárral. Ez pedig 700 forint. Hogy nálunk is ennyi? No, de kérem, hiszen Csehországban vagyunk! Már kinéztem egy pofás kis kocsmát a turisztikai övezeten túl, holnap odamegyünk.