Itt található Amerika legrégibb kőépülete, legöregebb utcája, itt épült az első templom, és itt létesült az első iskola. Kolumbusz Kristóf 1492. december 5-én kötött ki a szigeten, és elképesztően szépnek találta az „indiai” földdarabot. Hamarosan megérkeztek az első telepesek, és megteremtették az Újvilág legrégibb városát, Santo Domingót. A sziget keleti része spanyol fennhatóság alatt maradt hosszú ideig, a nyugati oldalt a franciák foglalták el (ez a mai Haiti), de a gyarmatbirodalmak felbomlását követően a Dominikai Köztársaság is kivívta az önállóságát. Az országot nem szabad összekeverni a Dominicai Közösséggel, amely szintén Közép-Amerikában található, ugyanúgy Kolumbusz fedezte fel egy vasárnap, és ugyanúgy kiirtották az összes őslakót.  A Dominikai Köztársaságban az átlaghőmérséklet 25-30 fok, a tengerben egész évben lehet fürödni, a Dominicai Közösség felségterületén ellenben állandóan esik az eső, gyakori a gázfeltörés, és rengeteg a meleg vizű forrás.

A tipikus üdülőparadicsom tehát Dominika, hatalmas, egybefüggő, fehér  homokú strandok vannak itt, a pálmafák a tenger fölé hajolnak, a szállodák színvonala pedig meglepően magas. Aki ide utazik, arra számítson, hogy idejének nagy részét a hotelban és a tengerparton tölti, egyrészt mert nehéz ott hagyni a bársonyos tengerpartot és az exkluzív úszómedencéket, másrészt mert mást nem tud igazából csinálni. Boltok, üzletek nincsenek, legalábbis olyanok, amelyekben a plázákhoz szokott kényes magyar vásárolni merne, a helyi éttermek látogatása pedig ellenjavalt, már amennyiben nincs kedvünk kipróbálni, miként gyógyítják a trópusi betegségeket a László kórházban. A hotelekben amúgy is minden megvan, a legjobb, ha valaki teljes ellátást választ, ilyenkor még a helyi italokból és a dohánytermékekből is annyit fogyaszt, amennyit csak akar.

A fővárost, Santo Domingót azért érdemes megnézni. Van egy több száz éves erőd, ágyúval, itt vannak az Újvilág első épületei, hangulatos a macskaköves utcácskákban botladozni. A helyi kultúrközpontban láttam egy alsónadrág kiállítást, a művész a padlóra teregette használt boxeralsóit, sakktáblaszerűen sorba rakta a nadrágokat, az értő közönség pedig egy kordon mögül csodálhatta az alkotást. Ennél is izgalmasabb élmény kirándulni Saona szigetére. Itt állítólag még iguanák, vagyis ősgyíkszerű furcsa hüllők is élnek. Az bizonyos, hogy műanyag másukat jutányosan kínálják a helyi árusok. Amúgy is olcsó mindenfajta ajándéktárgy, gyöngy, kendő, az iskolás fiúk egy dollárért akkora kagylót hoznak fel a tenger fenekéről, hogy a vitrines szekrényben is alig fér el otthon.

Ha további érdekességeket szeretne hallani a Dominikai Köztársaságról, hallgassa meg a Világszámot Dr. Kiss Róbert Richarddal!