Művelődéstörténeti sorozata több, mint félszáz kötetet tartalmaz. A Prima Primissima díjra jelölt íróval beszélgettünk történelemről, humorról és az optimizmus fontosságáról.

Hogyan fogadta a Prima Primissima jelölést és a Prima díjat?

Őszintén szólva, örültem neki. Nem számítottam rá. Ez egy égből pottyant ajándék a számomra.

Honnan szerzett róla tudomást?

Már nem emlékszem pontosan, de azt hiszem, hogy telefonon hívtak fel.

Meglepődött?

Igen. Ezen meg lehet lepődni, hiszen a díjakra nem lehet számítani, mert nekem az a véleményem, hogy azok rapszodikusan potyognak az égből. Nem vártam.

Ön az irodalom kategóriájában kapta meg a jelölést, de a munkásságára a történelemtudomány is jellemző. Minek tartja magát, írónak vagy inkább történésznek?

Elsősorban írónak tartom magam, de miután viszonylag hosszú életet éltem, így foglalkoztam irodalomtörténettel, történelemmel. A legutolsó könyvem az ősember művészetéről szól. Én még a régi Pázmány Péter Egyetemre jártam, ahol mindenfélével foglalkoztunk. Tanultunk például régészetet, középkori latint, sőt színművészetet is. Így aztán a filmművészettel foglalkozó könyveim is vannak. Az enyém egy igazán rendhagyó életpálya, de csak azért rendhagyó, mert hosszú.

Reméljük még sokáig tart. Segítette az irodalmi munkásságában az, hogy a történelemmel vagy a régészettel ennyire szoros kapcsolata alakult ki?

Rendkívüli mértékben, hiszen a szépirodalmi műveimnek jelentős része a történelemmel függ össze. Most is Szent Jeromosról írok egy regényt. Egy, a IV. században játszódó regény történelmi háttérismeretek és felkészülés nélkül megírhatatlan lenne.

Tudjuk, hogy Pompeji pusztulásáról szóló regényében több, mint 10 ezer archeológiai adat szerepel.

Bizony ez így van. Természetesen jártam is Pompeji-ben. Egy barátom – aki már nincs közöttünk -, archeológiai növénybiológiával foglalkozott és neki is nagyon sokat köszönhettem ennek a regénynek a megírásában is.

Az írásaiban nagyon sokszor előkerül a humor. Ennyire fontos része ez a történelemnek?

Bizony, nagyon fontos. A regénytrilógiám, ami Rákosi és Kádár korszakról szól, voltaképpen a kifigurázása ennek a korszaknak. Az 56-os szabadságharcnak egyfajta,  pozitív töltetű bemutatása, ami azért is érdekes és elképesztő, mert még a Kádár korban jelent meg. Arra gyanakszom, hogy olyan mértékben hangsúlyoztam ki az írásban a fiatalok erotikus érdeklődését, hogy a cenzúra csak erre figyelt, nem pedig a politikai üzenetre. A humor nagyon fontos aspektus a számomra.

A humorérzék valamilyen családi örökség?

A családban mindenki meg van ezzel áldva. Apámnak és a fiamnak is rendkívül jó a humorérzéke, sőt az unokámnak is. Mondhatom, talán még jobb is, mint nekem. Merem remélni, hogy ez egy igazi családi örökség. A publicisztikám  mindig szarkasztikus. Dr. Hajdú Endre írt egy tanulmányt pontosan a szarkasztikus emberek szerepelnek az írásaimban. Ezt nagyon fontosnak tartom.

Mennyire tartja humorosnak a kort, amelyben élünk?

Van humora a mai kornak is, de úgy érzem, hogy nagyon keserű ez a humor. Sajnos a hivatalos humort űzőknek meg van kötve a kezük. Nem mernek beszállni a politikai humorba. Ahogyan Karinthytól kezdve mindenki politikai humort is művelt. Úgy látom, ma ezt nem nagyon merik csinálni.

Van olyan, aki hasonlóképpen látja a világot, mint Ön?

Vannak ilyenek, de nem humoros műveket írnak. Inkább keserűeket. Az a legnagyobb baj, hogy igyekeznek is elkerülni a nagyon éles kérdéseket. Ettől függetlenül nagyon szeretem a kortárs irodalmat és sokra is becsülöm művelőt. Sok nevet tudnék mondani. Mindkét oldalon, jobb és baloldalon sok kitűnő írót ismerek.

Min dolgozik jelenleg?

Ahogyan mondtam, most Szent Jeromosról írom a regényemet. Ez a negyedik században játszódó történelmi regény, melynek főszereplője a történelem egyik legizgalmasabb figurája. Összetett és bonyolult személyiség, aki csupa ellentmondás. Ezért is választottam őt témának. Valamint azért is mert szerintem fontos, hogy - egy bizonyos kor után - az ember, ha ír és dolgozik szellemi erőfeszítésekre kényszerüljön. Szent Jeromos írásaihoz latin, angol és francia nyelven férhetünk hozzá. Bár meg kell jegyeznem, hogy kitűnő magyar fordítói vannak, akik szintén díjat érdemelnének. Szent Jeromos zseniális szépíró volt, amit csodálatosan adnak vissza magyarul.

A lényeg, hogy Szent Jeromos nem volt egy finom tollú író. Elég drasztikusan, keményen, szarkasztikusan fogalmazott. Ráadásul sok kilengése volt az erotika, ami számomra hatalmas áldás. Én szeretem az erotikus irodalmat művelni és Jeromos esetében ezt teljes joggal tehetem.

A témaválasztásnak van valamilyen aktualitása vagy üzenete a mai kor olvasóinak?

Természetesen van. Szent Jeromos Róma pusztulásának idejében élt. Voltaképpen én azt írom meg, hogy Rómát az erkölcsi fertő, - amibe jutott a birodalom a negyedik század végére, - döntötte meg, de ugyanakkor a katolicizmus menti meg. Az, hogy ma Róma az, ami, azt köszönheti a katolicizmusnak és a katolikus erkölcsnek. Ez egy nagyon furcsa ellentmondás és mindez Szent Jeromos korában zajlik. Róma megbukik, de egyben újjászületik. Ezt szeretném megírni ebben a regényben.

Lát esetleg párhuzamot a világban, Európában ma lezajló folyamatokkal?

Igen, igen. Ahogyan az Európai Unió az alkotmányába nem vette bele a kereszténységet, mint alkotó elemet, ez már eleve jelzi azt, hogy Európa halálra ítélte önmagát, ha teszik az embereknek, ha nem. Kérdés, hogy lesz-e egy olyan mozgalom mint a kereszténység volt a IV-V. században, mely meg fogja ezt az ostoba Európát menteni.

Optimista vagy inkább pesszimista ebben a kérdésben?

Én nem tudok pesszimista lenni. A családom görög származású és eléggé görög tudatú a családom mindmáig. A görögök optimisták. A mediterrán szemlélet, kultúra maga optimista.