Balogh Sándor lapalapító egyszerűen csak örök szerelmének nevezi a fekete kontinenst. Egy olyan világnak, ahol csodálatos tájak, hatalmas érzelmek, pompás és meglepő ízek és barátságos őszinte emberek várják az utazót. Nem véletlen, hogy a Tropical magazin és Mészáros Edit főszerkesztő egy egész lapszámot szentelt Afrika bemutatására, természetesen a teljesség igénye nélkül. Hiszen Afrikát nem lehet megismerni, legfeljebb belekóstolni.

Ahogyan a képeket nézi az ember, rádöbben hányféle arca is van. Amikor pedig a csodálatos fotók mellett a hihetetlen történetek is megelevenednek a magazin már szinte útikönyvvé válik. Ráadásul kétnyelvű útikönyvé, hiszen a Tropical két nyelven – angolul és magyarul is – bemutatja a tájak és kultúrák kavalkádját.

Persze, ha a képek láttán kedvünk támad egy valódi kalandra, akkor jó, ha ellátnak minket praktikus útmutatókkal is. Megismerhetjük az Okavangó deltáját, minden természetfilmes álmát, a Viktória-vízesést vagy azt, hogy miként kövessük Matsieng lábnyomait. De az afrikai valóság része a tiszta víz, melyet a magyar mintafarmon állítanak elő Ugandában a Magyar Afrika Társaság által támogatott iskolában tanuló gyerekeknek. Vajon milyen lehet egy olyan országban élni, ahol a nemzeti vallás a vudu, mely bizony éppen olyan vallás, mint bármelyik a Földön? Hiszen Beninben, Oudidah városában szinte minden ház mellett áll egy kis vudu szentély. A vudu főtemplomával – a kígyóisten szentélyével – szemben pedig mi más állhat, mint a város legrégebbi katolikus temploma. Múlt és jelen keveredik szinte minden afrikai pillanatunkban. És persze a jövő is, hiszen sokak szerint a jövő a turizmusé, ahogyan az ember elmereng Mauritius páratlan fehér homokjának láttán. Ekkor pedig még nem is beszéltünk az Ezeregyéjszaka meséit idéző Doha XXI. századi látványosságairól, ahol még a tevefutamon is robotzsoké hajt.

Ez, – és ennél sokkal több – Afrika, a Tropical magazinban.