Hogyan kerültél kapcsolatba az ebola problémakörével?

Alapvetően kutatás-fejlesztéssel foglalkozó újságíró vagyok. Ehhez kapcsolódva kezdett el érdekelni a virológia kutatás. Olyan kevés információ jelenik meg erről,  egy újságcikkben pedig nem lehet nagyon elmélyülni a problémában. Ezért kezdett érdekelni a téma mélyebben, hogy mi ennek a betegségnek a háttere. Magyarországon is megjelent a közbeszédben és a hírek nyomán kisebbfajta rettegés kezdődött. Ezért gondoltam, hogy akit ez érdekel, pontosabb és mélyebb információt is kaphasson. Itt nemcsak egy járványról, hanem komplex problémáról van szó. Erre kerestem a válaszokat.

Amíg gyűjtötted a könyv anyagát, találkoztál számodra is meglepő információkkal?

Igen. Érdekes volt ezeket a sztorikat hallani és olvasni. Látni, hogy mennyire mások a viszonyok Afrikában, főleg ezekben a nagyon szegény régiókban. Gyakorlatilag az ott élők el vannak vágva, még az országukban lévő nagyobb városoktól is. Amikor olyan kutatókkal beszéltem, akik például labort üzemeltettek az őserdő közepén elmesélték, hogy privát repülőgéppel repültek egy őserdei repülőtérre, ahonnan napokon keresztül mentek járhatatlan utakon autózva. Ez megdöbbentő volt. Az is különös, hogy sokan úgy képzelik Afrikát, mint ahol csak szegénység van, pedig ott is vannak nagyon gazdag emberek. Óriási paloták, akár a semmi közepén is. Ráadásul az információ-áramlás ott is megindult. Mobil lefedettség majdnem mindenhol van. Nem 4G, csak sima buta telefon, de ez is sokat jelent.

Ennek a haszna érezhető, mondjuk egy ilyen járvány kezelése esetében?

Például egy-két évtizeddel ezelőtt a betegségek esetében a labor eredményeket csak kocsival, vagy gyalogosan lehetett vinni. Most már legalább ezeket lehetett sms-ben küldeni. Afrikában nagyon kreatívak ilyen téren. Az egyszerű technológiákat is nagyon innovatívan használják, olcsón és hatékonyan.

A könyvednek azt a címet adtad: Ebola, a szegénység vírusa. Miért a szegénység vírusa ez?

Úgy gondolom, hogy ez a vírus nem tudott volna a fejlett országokban elterjedni, vagy több tízezer áldozatot szedni. Itt alapvetően azért haltak meg emberek, mert nem volt működő egészségügyi rendszer és a világ nincs felkészülve ilyen problémák gyors és hatékony kezelésére. Rengeteg betegség, járvány súlyt embereket azért, mert szegények. Gondolok például a maláriára. Ezt is lehet sikeresen kezelni, ahogyan Európában, Szardénia szigetén az ötvenes években irtották ki a szúnyogokat melyek a malária kórokozóját terjesztették. Ezek tehát megoldható problémák. Az USA-ban is voltak ezekre megoldások. Az, hogy Afrikában nincs orvos fél Magyarországnyi területeken, valóban a legszegényebbeket érinti.

Mit tud meg egy Európában élő ember, olvasó a könyvből az eboláról, aminek gyakorlati hasznát is veheti?

Ha valaki Afrikába szeretne utazni, annak érdekes információk lehetnek a lapokon. Azt is meg lehet tudni, hogy az életet teljesen másképpen is lehet nézni. Hogy míg nálunk rettegtek az itt szinte veszélytelen ebola vírustól, addig Afrikában nem rettegtek. A félelem sokkal kevésbé volt tapasztalható, mint a fejlett világban. Érdemes elgondolkodni, hogy érdemes-e ennyire rettegnünk. Az Ebola című szám, amelyben egy libériai pop énekes tulajdonképpen elmeséli, mit kell csinálni a fertőzés ellen, az nem szomorú. Sőt miközben felkészíti az embereket, még vidáman mondja el mit kell tenni. Sok olyan félelem él itt, amik az ősi hiedelmekből, vallásokból táplálkoznak. Ha valaki lekezelően, okoskodva megy oda – bármilyen jó szándékkal is -, nem hallgatnak rájuk.