Az embereknek errefelé csak papíron van kora. Itt a hetvenéves néni nő, aki virágot tűz a hajába, tűsarkúban megy táncolni, és a dereka olyan egyenes, mint a szálfa. Értékelik is az ifjak, akik a világért nem hagynák üldögélni a rutinos milongérát. Az öregember pedig Buenos Airesben tényleg nem vénember. A fiatal lányok nagy szeretettel bújnak a tapasztalt milongéróhoz tangó közben, tudják, van mit tanulni tőle.

Jön is ide minden náció, minden korosztály, minden társadalmi réteg. A város alaposan felkészült az idegenek fogadására. A legcélszerűbb otthonról szállást foglalni, interneten, tapasztalataim szerint itt nehézkesebb, bármily furcsán hangzik. Sok a turista, sok az érdeklődő, nem szívesen mutogatják a lakást a tulajdonosok, akiknek többsége nem is itt a városban lakik. Inkább megvárják, amíg valaki a fotók alapján az ügynökségen keresztül kibéreli. Megbízhatóak a közvetítők, ahogy a legtöbb szolgáltatás errefelé. Nem csapják be a külföldit.

Az én pénztárcámnak drága volt a szálloda, ezért apartmant béreltem. A belváros kellős közepén lakom, amit csak a jó idegzetűeknek ajánlok: olyan zajos és büdös, amilyet európai ember ritkán tapasztal. Én viszont szeretem, mert kilépek az utcára, és itt van minden karnyújtásnyira. De gyönyörű kertvárosi részeken is van bőven bérelhető lakás, elviselhető áron. A bérleti díjat rendszerint rezsivel együtt kalkulálják, amiben még a helyi telefonálás is benne van. Ha számolgatni kezd az ember, és az itteni lakásbérletből levonja az otthoni, téli hónapokra eső fűtés és egyéb költséget, akkor még jobban hangzik az összeg.

Holnap a konkrét árakról lesz szó. Addig is Anikó belső utazásáról blogjában olvashat.