Szerbiából például kész katasztrófa volt az út a Magyarországra hazatérőknek: hiába ért valaki éjjeli 2 magasságában a határhoz - ami lássuk be, sehogy sem számíthat csúcsforgalomnak - mégis másfél-másfél órát kellett várakoznia mind a két oldalon.  Hiába van ugyanis Röszkénél 9 átengedő pont,  ha abból csak 4 dolgozik, nem csoda, hogy hosszúra nyúlik a várakozási idő. Kiss Róbert Richard Prima Primissima díjas újságíró az InfoRádióban számolt be megpróbáltatásairól, de több más kolléga is jelezte: a határon a nyugati rendszámú autókkal közlekedő törökök, a magyar turisták és a többi utazó végeláthatatlan sorokban rostokol.

De talán nem is ez a legnagyobb probléma, hiszen természetesen az ember nem örül annak, ha valahol várakozással kell töltenie az idejét, de azért elviseli. Ami viszont nem mindegy, hogy milyen körülmények között kell eltöltenie a feleslegbe menő órákat. Nos, Röszkénél nem számíthatunk semmi jóra ebből a szempontból sem. A beszámolók össze-visszaterelgetett félsávokról, eszeveszett dudáládról és ingerült nyugatra igyekvő vendégmunkásokról szólnak.