A Kárpáteurópa iroda idén két különvonatot indított a csíksomlyói búcsúra tartó zarándokok számára. Az egyik a már jól ismert Székely gyors, amely 2008-ban indult újra útnak hatvannégy év kihagyás után, hiszen a járatot 1944-ben Észak-Erdély elvesztését követően beszüntették. A Pünkösdi Búcsúra tartó Csíksomlyó Expressz első alkalommal gördült ki a budapesti pályaudvarról, és a dél-erdélyi útvonalon egészen Székelyföldig robog. Az Expresszt Magyarország legkorszerűbb, csaknem 10.000 lóerős villanymozdonya, a Taurus húzza, amelyet a Széchenyi emlékév és az út tiszteletére teljes egészében díszes matricával vontak be. A nemzeti színűre festett mozdony egyik oldalára a legnagyobb magyar, Széchenyi István portréja mellett, a Lánchíd és a nagycenki Széchenyi Kastély látható. A vonat orrán pedig a gróf egyik híres idézete ad bátorítást: „Merjünk nagyoknak lenni”. A vonatok Sopronból indultak hajnali három órakor. Kapuváron, Győrben álltak meg, majd hat óra után néhány perccel berobogott a Budapesti Keleti pályaudvarra.

Bizony akadt olyan utas, akinek ez volt az utolsó állomása, mert a lejárt személyi igazolványa miatt nem engedték tovább

Egész családok kerekedtek fel, és vállalkoztak a zarándoklatra.  Az idősebb generációk pedig már rutinosan becsomagolták az összecsukható kerti széket, és a nemzet színű lobogó elmaradhatatlan tartozéka a poggyászoknak. Búcsúzáskor az ablakból kihajolva, az utasok a magyar zászlót lengettek. Alig pár perccel a kalauz sípszója előtt, a peron mellett Spányi András, székesfehérvári püspök és Dr. Zalatnay István, a Reménység Szigete Református Gyülekezet lelkésze megáldotta a vonatot, az utasokat és a zarándokok útját. A köréjük csoportosuló utasok átéléssel elénekelték a „Boldogasszony anyánk” és az „Erős vár a mi Istenünk” című népi éneket. A hajnali fáradság egyetlen jele sem látszott az arcokon, és korai indulás dacára mindenki lelkesen fakadt dalra.

A vagonok megteltek utasokkal. A Székely Gyors több mint nyolcszáz zarándokkal a fedélzetén, a Csíksomlyói Expressz pedig hétszáz utassal kigördült a Keleti pályaudvarról, reggel 6 óra 58 perckor.

Pár órával az indulás után előkerültek a csomagokból a kolbászos szendvicsek, a sörös dobozok. A magyar borvidékek híres nedűit sietve töltötték a poharakba. Az étkezőkocsiban már reggel 9 óra tájban vigadtak az utasok. A zötyögő vonat nem jelent akadályt a nagybőgősnek, a brácsásnak, akik alig néhány négyzetméteren húzzák a székely nótát. A derűs népzenei hangulat mámorában és a nosztalgikus étkezőkocsiban új barátságok szövődnek és régi ismerősök találnak egymásra. – Hasonló tapasztalatokról számolt be az egyik vidám, poharát emelgető utas, aki hozzátette, hogy ő feleségével már 1996 óta minden évben részt vesz a csíksomlyói körmeneten, és számtalan ismerős arcot üdvözölt már most is.

Magyarországon Szolnokon és Békéscsabán állt meg a vonat. A határra, Lökösházára a déli órákban ért a szerelvény és fél órás várakozás után Arad felé vettük az irányt. Bizony akadt olyan utas, akinek ez volt az utolsó állomása, mert a lejárt személyi igazolványa miatt nem engedték tovább. Mozdonyunk a határig továbbította a tizenhárom kocsis szerelvényt, onnan az egyik román vasúttársaság vontatóját kapcsolták rá. Ennek oka, hogy a magyar Expressz nem felelt meg a román előírásoknak.

Folytatjuk...