Az utóbbi kifejezés azért is helyén való, mert sokan már most a sörös üvegeket szorongatják, és hol van még a megérkezés. Úgy tűnik, szomjoltónak az alkohol még mindig népszerűbb ital, mint a sima víz. A büfé kocsiban éppen egy egyetemista egyensúlyoz öt kupica pálinkával a baráti társaság asztalához, amikor kis híján az egészet a szomszéd nyakába önti. Az utóbbi talán még felejthető lenne, de az már kevésbé, hogy éppen az egyik professzora lett volna az áldozat. Sebaj, estére már a professzornak is komoly gondjai lesznek az egyensúlyozással.

Azt kiabálták: "visszavárunk benneteket"

A pénteki hidegnek már nyoma sincs, és a téli kabátokat mindenki begyömöszölte a bőröndökbe. Bár már túl sok hely nem maradt a poggyászokban, mert a helyiektől kapott szuvenírek, és a több kilós Csíksomlyón vásárolt fafaragványok, kézműves ajándéktárgyak a kofferok javarészét elfoglalják. A tegnapi, tűző napsütés megpörkölte az arcokat, és az utasok java része a hegyek szépségébe révedve bámészkodik az ablakból kifelé.

Erdély igazi szépségét csak sejteni lehet a messzi tájat fürkészve. A természet érintetlennek tűnik, de sajnos sok fa esett áldozatul az erdőirtásnak. A távoli dombok zöldbe öltözött lankáit meredek sziklaszirtek váltják, a lejtők lábánál pedig hosszan elterülő repce borítja a mezőt. Elvétve apró falvak bukkannak fel, és néhol leharcolt épületek, megüresedett gabonatárolók rontják az összképet. A sínek mellett szegény népek integetnek a mellettük elsuhanó vonatnak.

Sepsiszentgyörgyön váratlan fogadtatásban volt részünk. Több százan jöttek el az állomásra búcsút venni a magyar zarándokoktól. Az alig pár percet ácsorgott a szerelvény, de még a helyi, kisebbségi tévé is felvételt készített a magyarok rövid találkozójáról. A városiak szegfűt és friss kalácsot adtak fel az utasoknak, és azt kiabálták: "visszavárunk benneteket".