A botanikus kert nem kicsi, sőt nagy, tovább megyek, nagyon nagy. Azonban csak áprilisban és májusban érdemes megnézni, mert ekkor virágzik peony virág. Ez - mint már említettem - Luoyang város kettesszámú nevezetessége. Ennek hiányában azonban kihagyható. Csak úgy, mint a két múzeum. Az egyikbe még csak-csak érdemes elmenni, ez a korabeli városfalat bemutató tárlat. Hatalmas terem, amelyben kétszer 15 méter kiásott várost védő falszakasz látható a félhomályban. A teremben egy látványos elem van, ami egy hatalmas terepasztal, rajta a 600 évvel ezelőtt császári székhellyé tett Luoyang. Akkor is egymillió ember lakta. A városfalakat, valamint az épületeket tíz hónap alatt húzták fel. Megkérdeztem, valóban 10 hónap alatt. A történeti múzeum szóra sem érdemes. Sok agyagfigura, használati eszköz, és egy rekonstruált mamutcsontváz. Kulturális kötődés híján nem sokat mond az európai látogatónak.

Luoyang ötször volt császári székhely az elmúlt 4000 év során.

Amit azonban nem szabad kihagyni az a három szent hely. Az első, a régi város egyik kapuja és a hozzá tartozó utcácskák, sok vendéglővel és pici üzlettel. Tetejéről inkább érdekes, mint szép kilátás nyílik a városra. A kapuhoz kapcsolódó körfal termeiben pedig helybeliek imádkoznak. Érdekes bepillantást kaphatunk a hívők mindennapi világába. Arról már nem is beszélve, hogy kapu mellett ismét felfedezhettem egy pompás vendéglőt. 450 forintért (15 jüan) ismét olyan levest kap az ember, ami egész napra eltelíti és nagyon finom. Az adag legalább 6 deci és jár még hozzá lepénykenyér, fürjtojás, valamilyen borsó és paradicsom. Az étel maga pedig tejszínes, marhahúsos, zöldségleves. Isteni!

Ami kihagyhatatlan Luoyangban, az a Fehér Ló Templom. Kína legnagyobb buddhista szentélye. Összesen 17 Buddha található az épületekben. Nekem legjobban a nevető tetszett. Hihetetlen derűt és nyugalmat áraszt. Itt érdemes még megsimogatni az 1500 éves fát, hogy hosszú legyen az életünk. Ha marad időnk, akkor hasonló élményben lehet részünk Guan Yu sírjánál is. Ő egy kínai hős volt a középkorban, talán Kinizsi Pálhoz lehetne hasonlítani. A legenda szerint 1000 sikeres csatát vívott meg. A sírkert előtt egyébként egy hatalmas tér van, ahol szívesen ücsörögnek a helyi emberek. Leülhetünk melléjük, megnéznek bennünket, hiszen itt mi vagyunk az egzotikusak. Ez azonban ne zavarjon senkit, békés népek élnek errefelé.