A hosszú és döcögős út közben egy olyan hídhoz ért a csapat a vörös sártenger közepén, ami még nem volt készen, ezért az átjutás rajta a lehetetlen határát súrolta.

A fiatalok között kitört a pánik, hiszen felmerült, hogy aznap este a faluban kell maradniuk, ahol nincs áram, sem víz, a helyiek a földön alszanak olyan kis kunyhókban, melyekben éppen hogy elférnek és korábban sokuk őse  fejvadász volt. Egyesek már vadállatok hangját hallották. Senki nem akart a faluban éjszakázni, így nem volt más választás, a helyzetet meg kellett oldani. Mindenki leszállt a buszról és megfogott egy követ. A helyiek hamar beálltak segíteni, így a híd hamar elkészült és a busz kisebb-nagyobb sikerrel át is verekedte magát rajta. Az öröm és ováció hatalmas volt, mindenki épségben jutott haza. Egyet már mindenki megtanult: Afrikában bármi megtörténhet.

Persze, a váratlan kalandok és akadályok sem gátolták meg a Középsuli szereplőit, hogy a Magyar Afrika Társasággal (AHU) együttműködve segítsék és népszerűsítsék az AHU Ugandában dolgozó önkéntes orvosainak munkáját és kipróbálják a helyi iskolákat.