Földrengés rontotta le a zsámbéki templomot

[debreczeni.l] publikálva: 2009-11-21 00:00:00 | Nyomtatás

A fővárostól alig kőhajításnyira, egy hegy tetején büszkén magasodik a táj fölé az 1220 körül épült zsámbéki romtemplom. A premontreiek egykori temploma a román építészet egyik legszebb hazai alkotása, a Királyok Régiójának egyik legfontosabb építészeti értéke.

Az egykori premontrei kéttornyú, háromhajós templom a késõ román stílusú építészet egyik legszebb gyümölcse, méltó párja a vele egyidõben épült jáki és lébényi templomoknak. A templom alapfalainak hosszúsága 38, szélessége 24 méter. A fõhajóval párhuzamosan helyezkedik el az északi és déli mellékhajó. A fõhajó magassága kétszerese a mellékhajókénak.

Háromszor cserélt gazdát az évszázadok során a templom.

A három hajós bazilika építésének krónikája nem maradt ránk. Egykori okmányok alapján annyi bizonyos, hogy az Aynard nembeli Smaragd comes (ispán) 1220 körül a premontrei szerzetesrendnek adományozta zsámbéki birtokának egy részét, s Keresztelõ Szent János tiszteletére családi, nemzetségi monostort alapított. Az építés ideje tehát 1220 és 1258 közé esik. A munkálatok java minden bizonnyal még a tatárjárás elõtt készült.

A templom az elmúlt évszázadok több tragédiájának volt "túlélõje". A török hódoltság idején (1541-1686) Zsámbék négyszer cserélt gazdát, melyek rendszerint tüzérségi párbajjal kezdõdtek. Sorsát azonban természeti csapás pecsételte meg. 1763. június 28-án földrengés rongálta meg az északi mellékhajó boltozatát és oldalfalát. Látnivaló még így, romjaiban is bõven akad. A nyugati homlokzat szinte teljesen ép. A bejárat fölött nagyméretû sérült rózsaablak vonja magára a figyelmet. A három apszis közül ugyan már csak a déli mellékhajóé áll, de az ívsorával, köríves lõrésszerû ablakával felejthetetlen élményt nyújt a látogatónak.

Galéria: