Ne csak egyméteres miniragadozókra gondoljanak, a három-öt méteres szörnyetegek is gyakorta megfordulnak a korallzátonyok környékén. Az Ausztrália partjainál húzódó kétezer kilométer hosszú korallgátnál például több mint kétezer halfajta él. A dajkacápa napközben barlangokban alszik, de a profi helyi búvár ismer minden rejtekhelyet. A tőkehal barátságos, gyakran együtt úszik az emberrel. A muréna akár két méteresre is megnőhet. Veszélyes, de hajlandó a búvárok kezéből enni, ha hozzászoktatjuk. Nagyon sok a fűrészes sügér, ez mélyvörös színű, látványos hal. A nagy fehér cápa a Hamilton-szigettől nem messze figyelhető meg, gyakran idelátogat, a zátonyok mellé. A búvárokat vasrácsban engedik a mélybe, de a ragadozó még így is nekiront néha a szerkezetnek.

A korallgáthoz a nagyobb ausztrál városokból lehet eljutni. A Hamilton-szigetre mennek a gépek, de innen azután tucatnyi másik szigetre is tovább lehet utazni. Híres búváriskolák vannak Cairns-ben és Townsville-ben, de aki nem szeretne tanulni, az is merülhet. Olyan lehetőséget is kínálnak a kezdőknek, hogy kötelet kötnek a derekukra, és baj esetén a felszínre húzzák őket.