John-Mark Philo irodalomtörténész, a Kelet-angliai Egyetem kutatója Tacitus-fordításokat vizsgált a könyvtárban, amikor rábukkant az ismeretlen 42 oldalas kéziratra. A tudós a kézirat papírját és a kézírást is elemezte, hogy kiderítse a fordítás eredetét és szerzőjét.

Megállapította, hogy a kézirat szerzője olyan különleges papírt használt, amelyet különösen kedveltek a Tudor-udvarban I. Erzsébet uralkodásának (1558-1603) idején.

"Ugyanakkor csak egy fordító volt a Tudor-udvarban, akinek a Tacitus-fordítást lehet tulajdonítani, és aki ugyanazt a papírt használta fordításaihoz és magánlevelezéséhez: ez maga a királynő" - fogalmazott Philo.

A papíron három jellegzetes vízjelet is azonosított a kutató: egy ágaskodó oroszlánt, a G. B. kezdőbetűket és egy számszeríjat. Ezek a vízjelek szerepeltek a királynő magánlevelezésének papírján is.

Philo szerint azonban a legfontosabb bizonyíték a királynő kézírása volt. A fordítást egyik titkára másolta le, de javítások és kiegészítések szerepelnek benne, amelyek a tudós szerint egyértelműen I. Erzsébet "elég rendetlen" kézírásával születtek.

"Minél magasabb rangot viselt valaki a Tudor-kori Anglia társadalmi hierarchiájában, annál rendetlenebb lehetett a kézírása. A királynő kézírásának megfejtése más gondja volt" - magyarázta a kutató.

Philo szerint I. Erzsébet valószínűleg az uralkodással kapcsolatos útmutatás miatt tanulmányozta Tacitus római történetírót (Kr u. 56-120). A fordítás Tacitusnak a római birodalom történetéről írt munkájából készült, Augustus haláláról, Tiberius felemelkedéséről és a hatalom központosításáról szól.

A kutató szerint lehet egy másik magyarázat is a fordításra: a királynő szerette a klasszikus történelmet, és kedvtelésből fordította le a szöveget.

A kéziratot a 17. század óta őrizte a Lambeth-könyvtár, de csak most derült ki, hogy ki a szerzője.

I. Erzsébet Tacitus-fordítását pénteken publikálja a Review of English Studies folyóirat.