A főváros és a vidék között óriási az eltérés. A Kaukázusban eldugott hegyi falvakban jártunk, ahol a Zsiguli és a Kamaz a legfontosabb közlekedési eszköz, a fővárosban pedig a luxusterepjáró a menő.

Baku éjszaka is gyönyörű, a legtöbb épületet megvilágítják, a híres Chrystal Hall, az Eurovíziós Dalfesztivál helyszíne fényárban úszik. A fővárost elhagyva látjuk a tömérdek olajkutat, melyek termelése biztosítja a növekvő jólétet.

A falvak lakói ugyanakkor még őrzik a hagyományokat. Quba lakói például almafesztivált rendeznek. Ilyenkor a lányok népviseletbe öltöznek, almás sütiket sütnek, és portékáikat kis asztalkákra rakva kínálják a vendégeknek. Akik nagyjából negyven perc alatt be is falnak mindent. A helyiek szerint itt terem a világ legjobb almája. A környező falvakból a nagy napon teherautókkal szállítják ide a gyümölcsöt, hogy szakavatott zsűri eldöntse: az adott évben ki a környék legfinomabb almájának termesztője. Közben a nagyközönséget táncosok szórakoztatják, az almából épített óriástornyok mellett.

Azerbajdzsán kultúrkincsei közül Gobusztán különösen érdekes. Nyolcezer éves sziklarajzokat találtak itt. Az ősemberek lovakat, bikákat meg vadászjeleneteket véstek a falba, a XXI. századi turisták nagy örömére. A fura barlangok melletti sziklákról láthatjuk a Kaszpi-tengert, és elmerenghetünk a letűnt időkön.