Ketten vagyunk, pontosabban hárman, hiszen egy kutyus is lenne velünk, Nem ugat, szobatiszta - kezdtük szabadkozással a fiatal pincérlánynál Zalaapátiban, amikor hirtelen ötlettől vezérelve, no meg a hasunk által diktált ebédidőt is figyelve, megálltunk egy fura nevű étteremnél az út mentén. Semmi gond - jött a mosolygós válasz, talán ott az árnyasban, ahol ez az aranyos kutyus is pihenhet. Ezzel máris levettek bennünket a lábunkról. Olyannyira, hogy az italok nem csupán nekünk, hanem kutyánknak is azonnal érkeztek. Az utóbbi egy erre rendszeresített kutyatányérban.

Bableves és omlós kacsacomb, velővel és brokkolis burgonyával volt a rendelésünk. A kacsa amúgy bizton lehet összehasonlítási alap a túránk során, hiszen állaga, ízletessége sok mindent elárul az adott hely konyhájáról. Az inas vagy "szálkás" étel bizony az összecsapottságról vagy a konyhafőnök tudásának hiányáról tanúskodhatna.

Itt szó sem volt róla. Az omlósság ezúttal nem eposzi jelzőként szolgált az étlapon, a brokkolis burgonyapüré pedig olyan frissnek hatott a 35 fokos melegben, mintha a krumplit imént forgatták volna ki a földből. Hogy csinálták, még ma is rejtély számunkra.

Fontosnak tűnt, hogy az italokat, a főételt és a fizetést más és más alkalmazott végezte, ezzel is megadva a módját. Mindegyikőjük feltűnő, de nem tolakodó kedvességgel végezte a dolgát. Valóban őszintének tűnt a végén a kérdés, amely az étkek minőségére vonatkozott. Végre lelkiismeretünkkel egyetértésben mondhattuk távozáskor: finom volt minden, ha erre járunk, visszatérünk.