Vannak dolgok amelyeket az ember nem vág a vendéglátói szemébe. Különösen akkor nem, ha a házigazda mindent megtesz azért, hogy jól érezze magát az újságíró. A legszebb arcát mutatja azért, hogy meggyőzze, élhető társadalom alakult ki egy 1,4 milliárdos országban. Fonákságok azonban vannak, különösen az európai ember számára. Azt azonban csak a történelem dönti el, hogy a kínaiak vagy mi tévedünk. Egyelőre Kína áll nyerésre.

A Világszám 13 napon keresztül tudósított Kínából.

13 napig voltam a Kínai Nemzetközi Rádió vendége, és csupa szépet és jót láttam. Arra kértek, hogy népszerűsítsem azt a weboldalt, amelyen a 10 legszebb kínai városra lehet szavazni az interneten. Gyönyörű tájakra vittek el, érdekes népekkel találkoztam, furcsa szokásokkal ismerkedtem meg. Élvezhettem a kínai konyha minden ízét és vásárolhattam az igazi kínai piacon is. Választhattam a Hagen Dazs fagylaltja vagy a pekingi cukrászdahálózat édessége között. Az utóbbi nyert. Nem is nagyon értem, hogy egy másik multinacionális gyorsétteremlánc 18 jüanos édessége miképpen lehet versenyképes a helyi 3 és fél jüanos rizsből készült varázslatával. De ez legyen az ő gondjuk.

Mi az amit nem szeret a Kínai Kommunista Párt? Nincs facebook, youtube és a google is akadozik. Van vízum, de ezzel így vannak a vezető hatalmak. Morcos lesz, ha egy kevésbé ismert emberi jogi aktivista Nobel-békedíjat kap és a dalai lámát sem ajánlott kormányszinten fogadni. Cserébe az állam békében és harmóniában tart 1,4 milliárd embert, akiknek legalább 10 százaléka ma már európai szinten él és fogyaszt. Ez pedig vonzza a külföldi cégeket. A gazdaság csaknem 10 százalékkal növekszik, példát mutatva az egész világnak. Ez tehát Kína, ahogy az ember 13 nap alatt megismerhette. Érdemes rájuk odafigyelni, tudnak valamit.