Az a jellegzetes módszer amellyel az új fajok kialakulnak, a két vagy több faj egy közös őstől való eredete hiányzott a Föld történetének ezen ősi időszakából, ez okozhatta a tömeges kihalást - mondja  Alycia Stigall, az Ohio Egyetem tudósa, a PLoS ONE-ban megjelent tanulmány egyik szerzője.

Tanulmány az özönfajokról, amelyek megváltoztatják a föld biológiáját.

378 millió évvel ezelőtt a tengerekben nyüzsögtek a hatalmas ragadozó halak és a kisebb életformák. Ekkoriban jelentek meg az első erdők és szárazföldi ökorendszerek is, kialakultak a kétéltűek, akik egyre többet barangoltak a szárazföldön. A legszívósabb özönfajok, melyek legfőbb ütőkártyája a mindenevőség és az új klímához való alkalmazkodás volt, dominánssá váltak, kisöpörve az őshonos fajokat. Ebben az időben az özönfajok annyira gyors szaporodásba kezdtek, hogy nagyon megnehezítették az új fajok kialakulását, a fajképződés elsődleges módja egyszerűen leállt a devon időszakban. A teljes tengeri ökorendszer összeomlott. A zátonyokat formáló korallok megtizedelődtek, 100 millió évet kellett várni az újabb zátonyok megjelenésére. Az óriás halak, trilobiták, szivacsok és karlábúak száma drasztikusan csökkent. A szárazföldiek vették át a terepet.

Stigall szerint a tanulmány fontos, mert az emberi tevékenység rengeteg özönfajt juttatott újra az ökorendszerekbe. Még ha meg tudjuk is állítani az élőhelyek csökkenését, a tény, hogy mindenfelé özönfajokat juttattunk el hosszú felépülést jelent, mert az invázió magas szintje nagy mértékben visszafojtotta a fajképződés ütemét" - összegzett az amerikai tudós.