Valóban igazi barokk forgatag volt a fertődi esemény, Klötzl Géza szervezésével már meglehetős rutinnal rakta össze a programot, és tudta, hogy pár lakodalmas után hogy lehet némi izgalmas beszélgetést közbeékelni ahhoz, hogy ne nézzenek zordan a látogatók a színpadon jelenlévőkre. Így hát a turizmusról beszélgettünk, majd ismét következett egy fergeteges előadás.

A lényeg persze a főzésen volt, a csapatok egy része korhű ruhában, egy része farmerpóló kombóban nyomta, annál inkább ügyelt mindenki az ételek díszítésére. Volt, aki egy félbevágott zongorához hasonlító eszközön hozta a zsűrihez a pompás falatokat. Persze a jelenlévők amellett, hogy csodálhatták, mennyire ügyesek a főzésen elindult versenyezők, maguk is megkóstolhattak jópár finomságot, bár közülük a legtöbb azért aligha volt a barokk korban. Dehát ez nem is volt feltétel, attól még jólestek a falatok és ízlett a kézműves sör.

A barokk ruhába öltözött hölgyek valóban remek fotótémának szolgáltak, de kicsit sajnáltuk őket, mert a rekkenő hőségben azért nem lehetett könnyű parókát és többrétegű öltözetet viselni. Szerencsére a Fertődi Esterházy- Kastély árnyas fái alatt azért nyugodtan lehetett üldögélni. Sokan eljöttek, nekem még egy volt osztálytársam is odatoppant mellém, aki ma a Soprtonkőhidai Fegyintézet egyik vezetője, régi jó cimborám.

Kicsik és nagyon egyaránt figyelték a színpad történéseit, no meg érezték a mesés illatokat. Ha már a kicsiknél tartunk, hatalmas sláger volt az a gumicukorárús, aki legalább két tucat különböző terméket kínált, még málnát is, szedret is gumicukorból. Na ebből aztán vittem a gyerekeknek is, hogy ők is átérezzék egy kicsit a Barokk Főzőverseny hangulatát, ami egy picit mégis túlmutatott a saját korán.