A belváros főterén található Szép kút kovácsolt vasból készült, rácsára aggasztott aranygyűrűjét háromszor megforgatva, mindjárt három kívánságunk is valóra válik. Valójában rézkarika, de ez teljesen mindegy, mert turisták egymás hegyén-hátán nyomorognak egy markolatért. A hangulatos belváros nem emlékeztet egy precíz, német város megszokott rendjéhez, strukturális szerkezetére, éppen ezért egyedi. Az éttermekben, bárokban a bajor nótaszóra emelgetik a söröskorsókat és a késő esti órákig szolidan szórakoznak a turisták.

A Német-római Birodalom legjelentősebb gazdasági központja és legfontosabb történelmi székhelye volt Nürnberg. A második világháború után, a várost 91 százalékban megsemmisíttették. Ezt az információt már csak írásos emlékek őrzik, mert az eredeti tervek szerint szinte mindent újjáépítették.

A város szülötte a reneszánsz festészet egyik géniusza, Albrecht Dürer, de Johann Pachelbel is itt látta meg a napvilágot. Emellett számos, remek találmány a nürnbergi kreativitásnak köszönhető. Ilyen a körző, a kihúzó stift, az első eldobható papírzsebkenő is. A legnagyobb büszkeségük mégis a hamisítatlan Lebkuchen (puszedli). Bár az utóbbi tény ebben a formában nem állja meg a helyét, mert mindenhol másolják a mézes, fahéjas, gyömbéres finomságot. A középkorban szigorúan őrizték az egyedülálló ízkombináció összetételét, a titkot tudó cukrászokat pedig nem engedték ki a városból, életük végéig nem hagyhatták el a Kaiserburg várfallal körülvett területét.