Apámék gépe Moszkvából indult Taskenbe. A homok már a reptér környékén is kavargott. Kősivatag, lepusztult házak, kihalt vidék. A fővárostól száz kilométerre volt a raktár, ide három-négy órán át tartott a vonatozás. A hatalmas puszta fölött vadászmadarak keringtek. Az állomásokon mindig a férfiak szálltak föl először a vonatra, a lefátyolozott, feketébe öltözött nők engedelmesen követték urukat.

Világszám minden pénteken 18.30-kor és szombaton 10 órakor az Inforádióban.

A város szállodájában nagyon ügyeltek a rendre. Mivel ez előkelő helynek számított, csak apámék mehettek fel, pontos regisztráció után, a helyi kísérőknek a földszinten kellett várniuk. Persze luxus ide vagy oda, a mosdó és a vécé azért közös volt, egy toalett jutott az egész emeletnek.

Minden nehézséget, sivárságot és viszontagságot feledtetett azonban az üzbégek vendégszeretete. Szinte minden eseménynél, a repülőtérre érkezéskor, vagy a vonat indulása előtt, jutott idő egy apró kis ünneplésre, amikor a helybeliek köszöntötték a vendégeket, és elővették a ceremóniák nélkülözhetetlen kellékét, a vodkás üveget. A muszlim vallásúak persze csak teát ittak, de érdekes, hogy közülük is sokan tartottak otthon vodkát, nyilván rengeteg volt a vendég.

Este apámékat az a megtiszteltetés érte, hogy a helyi állomásfőnök vendégei lehettek. Nem csoda, hiszen a magyar delegáció magyar vasúti kocsikat helyezett üzembe. A keleti illatú szobában ott volt a család összes férfi tagja, a nők természetesen nem lehettek jelen. A legöregebb családtag ült az asztalfőnél, és ő kezdte el mindig az étkezést. A főétel a kuszkusz, vagyis a rizses hús volt, bárányhúsdarabokkal. Az utolsó falatokat a család legöregebb tagja kézzel gyúrta össze. Két ujjával belenyúlt a tepsibe, megkavargatta a rizst és a húst, apró golyócskákat formált, majd maga helyezte be a finomságot a vendégek szájába. Apám ránézett a derék üzbég körmeire, és kicsit megborzongott, de ekkora megtiszteltetést lehetetlen volt visszautasítani. Meghatódott arccal elfogyasztotta hát az utolsó falatot, majd gyorsan leöblítette egy kupica vodkával. Ezután már csak egymás kölcsönös méltatása maradt hátra, és vissza kellett indulni a szállodába. Másnap ugyanis még egy sereg izgalmas program várta apámékat, például megtekinthették az új technológiával készült remek realista stílusú blokkházakat.