A British Journal of Health Psychology című folyóiratban közölt tanulmány készítői a fiatalok napi közérzete és ételfogyasztása közötti összefüggést vették górcső alá. A vizsgálat összesen 281 olyan fiatal felnőtt bevonásával készült, akiknek átlagéletkora húsz év volt. A résztvevők internetes naplót vezettek napi táplálékbevitelükről 21 egymást követő napon át. Ezt megelőzően egy kérdőívet töltöttek ki a korukra, nemükre, etnikai hovatartozásukra, testsúlyukra és magasságukra vonatkozóan. Azokat, akik korábban táplálkozási rendellenességgel küzdöttek, automatikusan kizárták a tanulmányból.

A vizsgálat ideje alatt a résztvevőknek minden este értékelniük kellett a napi közérzetüket: kilenc pozitív és kilenc negatív melléknév közül válogatva. Emellett be kellett számolniuk arról, hogy mennyi gyümölcsöt és zöldséget - leszámítva a különböző ivóleveket és aszalt változatokat -, valamint az egészségtelen ételek kategóriájába sorolt kekszet, süteményt és burgonyás ropogtatnivalót fogyasztottak el aznap - olvasható a ScienceDaily ismeretterjesztő hírportálon.

"Azokon a napokon, amikor a résztvevők több gyümölcsöt és zöldséget ettek, sokkal nyugodtabbnak, boldogabbnak és energiával telibbnek érezték magukat, mint általában" - húzta alá az Otago Egyetem munkatársaként dolgozó Tamlin Conner. Az ok-okozati kapcsolat megértése érdekében - vagyis, hogy az egészségesebb ételek fogyasztása okozta-e a pozitív közérzetet, vagy fordítva -, a kutatók további elemzéseket végeztek és arra jutottak, hogy a gyümölcs- és zöldségfogyasztással megjósolható volt a másnapi pozitív közérzet kialakulása. Ezek az eredmények az egyének testtömegindexétől függetlenül érvényesek voltak.

A szakemberek szerint a fiataloknak naponta nagyjából hét-nyolc adag tenyérnyi gyümölcsöt és zöldséget kellene enniük ahhoz, hogy jelentős pozitív változást tapasztalhassanak a közérzetükben. A kutatók ugyanakkor rámutattak arra, hogy a tanulmány ugyan ígéretes összefüggést mutat az egészséges táplálkozás és a jó hangulat között, de további vizsgálatokra lesz szükség az eredmények alátámasztásához.