Mindenért természetesen nem lehet hibáztatni a leértékelést sem: a brit kávé rajongókat nemcsak a font mélyrepülése sújtja, de az a múltból örökölt gond is, hogy az Arabica kávét kedvelik. Ez csúcs minőség vagyis drága. A kontinens beéri a Robusta kávészemekkel, melyek picit olcsóbbak. És itt jön a kávésok harmadik nagy problémája: az adórendszer! A legdrágább ugyanis ott a kávé, ahol magas a kávéházak adója. Mint például Svájcban vagy a skandináv országokban! Zürich tartja a rekordot a brit bulvárlap összeállításában: 5 font és 72 penny lehet egy kávé Svájc legnagyobb városában.

Hol jobb kávézni: a nagy láncok, mint mondjuk a Starbucks kínálnak-e előnyös árat vagy a független kávéházak? Nagy Britanniában ez egyértelmű: a nagy láncok általában olcsóbbak míg a kávéházak- épp egyedi jellegük miatt- borsos árakat számolnak fel. A latin országokban ez másképp van: a kis kávézók általában olcsóbbak mint a nagy láncok. Ez a helyzet  Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban. Persze minden azon múlik: ki miért iszik kávét? Sok országban a hivatalokban levő automaták a legnépszerűbbek: általában nem épp csúcsminőség az, ami belőlük kijön, de olcsó. A minőség nem mindenütt meghatározó: Latin Amerikában sok kávét isznak, de ínyenc csak az lehet, akinek a pénztárcája is bírja. Ez egyébként valószínűleg világjelenség- derült ki a Daily Mail összehasonlításából, mely azért arra is utal, hogy míg a Cityben méregdrága a kávé, a lepukkant vidéki városokban mint a skóciai Dundee vagy Sheffield a világ csaknem legolcsóbb kávéja kapható, mert a helyiek pénztárcája csak ennyit tesz lehetővé ...