Idén Egerben próbáltuk megtapasztalni, hogy az ünnepek alatt a bor mellett mennyire kényeztetik el a turistát a város vendéglősei. Nos meghökkentő módon a vendéglátóhelyek közül főleg a virtigli kocsmák voltak csak nyitva. Az éttermek inkább nem konfrontálódtak a személyzettel, akik otthon tölthették az ünnepeket. Kicsit furcsa üzletpolitika, de ez van. Mi nem adtuk fel és az egyik hotel éttermében azért megvacsoráztunk.

Az Offi Ház legenda a boráról ismert történelmi városban. A 80-as évek elején még a főiskolások kaptak itt albérletet, hogy a rendszerváltás körül önálló hotellé fejlődjön. Nos, karácsony második napján este 6 órakor itt legalább nyitva volt az étterem. A pár lépésre lévő Dobó téren egyik sem. Betértünk a tipikusan hotel-étterembe. Korrekt asztalok, korrekt személyzet, korrekt étlap. Láthatóan minden a szép időben érkező turistákra hangolva. Az ételek is ilyenek. A cipóban tálalt hagymalevest sajtreszelékkel bolondítják, a magyaros parasztlakoma tényleg csak előétel. Kőrözött, sonka, halvány vékony kolbász, némi császárhús, relatív sok zöldséggel. Semmi különös, ráadásul a hozzá kínált kenyéren érződött, hogy ezt bizony az utolsó munkanap délelőttjén szerezhették be. Száraz volt.

Kalandvágyból halászlevet is rendeltünk. Annak ellenére, hogy az Eger patakban leginkább csak ebihalak úszkálnak. Javára írandó, hogy a harcsa valóban szálkamentes volt, de a 2 és fél napos kenyér ezt a fogást sem dobta fel.

A vacsorát végül is a töltött káposzta mentette meg. A gombócok keménysége ideális, a szaft finoman ízesített, a káposzta pedig optimálisra főzve. Ez az étek már a házi ízeket idézte.

A kiszolgálás is rendben volt. Pont olyan, amilyet egy hotel vendége elvárhat. Se nem jobb, se nem rosszabb. Maradjunk annyiban, ha valaki Egert választja, akkor az ünnepek idején tegyen szendvicset a táskájába. Nem biztos, hogy rosszabbul jár.