Mivel a helyszínen kaptunk egy remek térképet, amely segítségével kiderítettük, hogy a Market street egésze csak a kajáról szól, ide mentünk először. A sok beengedő kapu meg átvizsgáló szerkezet közötti sétafika elfárasztott minket, és megéheztünk.

Ebből lehet itt válogatni: mexikói ételek, wok, tapas, thai bódé kínálata, kínai, sushi, kagyló és rák, noodles, pizza. Kicsit hátrébb kapható angol kolbászka. Erre a feleségem megjegyezte: milyen jók a magyar fesztiválok, mert ott van hurka, kolbász, meg lángos. Szólni kéne az angoloknak, nem vitás, hogy hiányos a kínálat.

Az ételek közepesek, nekem egyedül a currys bárány ízlett igazán. Meg az epres gofri, bár erről eszembe jut a New York-i zöldséges, aki feleségem kérdésére, hogy édes-e az epre, azt válaszolta: milyen buta kérdés, hisz az eper nem édes. Szegényem a viaszízű tengerentúli epret árulta világéletében.

A legjobb kajáldáknál 40 perc volt a várakozási idő, amit nagyon nehezen bírtam. A számunkra szörnyű ételeknél persze kicsi sor állt, például 10 perc alatt hozzájuthattunk egy marhahússal töltött péksüteményhez, de bár ne tettük volna. Az innivaló és az ételek is viszonylag drágák. Viszont telepítettek ivókutakat, ahol feltöltheti palackját a szomjas turista.A NOB egyes tisztviselői viszont a híradások szerint nem fogják vissza magukat. Több millió forintnyi vacsoraszámlák, pezsgő, konyak. Végül is négy évente van csak olimpia.