Az idén 200 éves fesztivál sörsátraiban nagyon hosszú padok vannak. Százak ülnek mellettük és várják, kapják, isszák a sörüket. Miközben mindenütt nyomják a sramlizenét. No nem 2-3 fős bandákról van szó, hanem olykor 40-en is a színpadon állnak. A zenészek pedig 5 percenként biztatják ivásra a lelkes közönséget már délelőtt 11 órától. Ha pedig valaki (bizony sokan vannak) már ilyenkor nekiül az ivásnak, annak hamar túlcsordulhat a hólyagja és ilyenkor elkerülhetetlen a végeláthatatlan piszoárok meglátogatása.

Világszám minden pénteken 18.30-kor az Inforádióban

A padoknál ezért talán csak az tömeges illemhelyiségek fala hosszabb. Mert ugye a legnagyobb sátrakba 8000 ember is elfér, és ha közülük 6000 egyszerre hajt fel 1 liter komlós nedűt, akkor az hamar kikívánkozik.

A gond csak akkor van, amikor tele a sátor, és az pedig mindig tele van, és a tömegen át kell verekednünk magunkat úgy, hogy ne tapossanak le az olykor 12 korsóval is siető pincérlányok. A könnyebbülést hozó hely elérése így gyakran 6-8 percbe is beletelik. Majd onnan vissza, ami azt jelenti, hogy negyedóráig is távol vagyunk a sörünktől. Leülünk, iszunk egy félliternyit, majd minden kezdődik előröl. Szerencsére út közben is szól a zene, láthatjuk az eszméletlen ügyességű pincéreket, röhöghetünk az alakalmi haverokkal, majd megkönnyebbülhetünk. Mindegyik nagy kaland.