1. Rengeteg magyar volt kint az olimpián. Dolgozóként és látogatóként is. Mindenki teljes erőből szurkolt a honfitársaknak, sokkal hangosabb, látványosabb és lelkesebb volt a magyar tábor, mint néhány létszámában jelentősebb szurkolósereg.

2. Mivel kevés a magyarnak a jó hír a mindennapokban, minden arany után legalább felhőtlenül boldog mindenki. Nincs vita, széthúzás. Végre nagyon tudunk örülni. A kisebb nemzetek közül sokan így vannak ezzel. Olvastam kint egy cikket arról, hogy valamelyik közép-amerikai nemzet lakossága a legnagyobb örömök közé sorolja a nemzetének sikeres szereplését az olimpián, a gyerekszületés mellett.

3. Csak az arany számít igazán. A többihez is gratulál persze mindenki, mert szép teljesítmény, de aranyban gondolkodunk.

4. A hazai szurkolók dicséretet érdemelnek, a reptéren még hajnalban is várják a londoni gépeket, hogy köszöntsék a sportolókat.

5. Olyan sportolóink is kapnak egy kis reflektorfényt, akikről a többség nem is hallott az olimpia előtt.

6. London iszonyú pénzt beleölt a szervezésbe. Annyi új stadion, létesítmény, közösségi ház épült, hogy elrettentő. Már attól, hogy mi is rendezzünk ilyet.

7. Minden működik kint és biztonságos. Rengeteg a kisegítő ember, a biztonsági erők is jelentősek.

8. Óriási dugók vannak, de a kötöttpályás tömegközlekedés működik, és nincs káosz.

9. Az olimpia steril, a városban nincs igazán olimpia-hangulat, csak a helyszíneken. Ott annál inkább.

10. A jegyek csereberéjének és az üzérek elleni fellépésnek az lett a következménye, hogy sok eseményen üres helyek vannak, pedig elképesztő az igény a jegyekre.

11. Bár az ételek közül hiányoznak a magyarosak, a kínálat bőséges.

12. A szuvenírek szerintünk rondák, kevés van belőlük, és kevés helyen árusítják azokat.

13. A nehéz helyzetekre gyorsan reagálnak a szervezők. Ha felgyűlik a tömeg, kinyitják a metrókapukat stb.

14. A londoni nevezetességek forgalma visszaesett. Ez azért van, mert ritka az, hogy valaki két hétre jöjjön, a pár napba pedig nem fér bele, hogy sétálgasson a nemzeti galériában, amikor az olimpia hangulatáért meg a versenyekért jött ki.

15. A pikáns hírek az olimpiai faluban történt orgiákról igaznak tűnnek. Legalább is az a két - nem magyar - olimpikon, akikkel beszélgettünk, olyanokat mesélt, hogy még mi is elpirultunk. Lehet, hogy tényleg így vezetik le a feszültséget sokan a versenyzők közül. Egymással.

16. Még mindig sok furcsa sport van az olimpián. Bár már vége azoknak az időknek, amikor még galambröptetésből, kötélhúzásból és versírásból is lehetett olimpiai érmet szerezni.

17. A stadionok szuperek. Akár hol ültünk, mindenhonnan lehetett látni, szinte nincs rossz hely. Ez annak fényében érdekes, hogy nálunk ugye vannak olyan létesítmények, ahol félig az oszlop mögé is betesznek még széket.

18. A himnuszokkkal és a zászlókkal néha gond van. Az első spanyol-magyar női vízilabdameccsen az olasz zászlót mutogatták a kivetítőn a magyar helyett.

19. A briteket néha nyomják a bírók, de nem jobban, mint bárhol másutt, sőt.

20. A magyar sportolók nagyon jó fejnek tűntek kint, kedvesek, normálisak, emberiek.