Az év utolsó napján, a zord időben a fiatal teremtés és gyermeke a falka martalékai lettek. Néhány évvel később, éppen Szilveszterkor a város több része porig égett, majd 1472-ben karácsonykor kettéhasad a Mariendóm haragja. Az erfurtiak azóta is úgy tartják, hogy ha az év utolsó napján vihar támad és szikrákat szór az ég, akkor valami rossz dolog történik.

Ezrek érkeznek, hogy megcsókolhassák Luther kéznyomát

De mielőtt bárkit elijesztenék Türingia tartomány, érdekességben gazdag székhelyétől, sietve hozzáteszem, hogy a napsütéses nyárban ezer arcát ismerhetjük meg a városnak, és most egyébként is a Futball Világbajnokság örömében lubickolnak a németek.

A szolid, tiszta belváros struktúrája, tökéletessége annyira jellegzetes Németországban, hogy olykor nagyítóval keresem a különbségeket a városok között, de örömmel konstatálom, ha valamelyik tartományi székhely mégis kilóg a sorból. De mi történik itt, hogy a nevezetességek bejáratában turisták toporognak, és vadul fényképeznek. A lutheránus valláskövetők ezrei érkeznek ide a tengerentúlról, hogy szó szerint megcsókolhassák azokat a köveket, téglákat, ahol Luther Márton, evangélikus vallás megteremtőjének egykori kéznyoma lehet.

A katolikus vallás hegemóniáját a türingiai koldusszerzetes ténykedése törte meg. Ő volt az első, aki német nyelvre fordította a Bibliát, Wartburg várában, és a német ajkúak számára érthetővé tette a szent iratokat. A szerzetes milliókat érő (!) kézjegyének és jegyzeteinek első másolatát az Agustiener Kolostorban tekinthetjük meg.

Mivel Erfurt korábban nem számított stratégiai célnak, így a világháborúban szerencsésen megkímélt város 97 százaléka épen maradt. Némi cselhez folyamodva, talán így őrizhettek meg számtalan, egyedülálló kincset, amelyek sértetlenül megmaradtak az utókor számára.