Leon maori származású és 12 éve kísérgeti a turistákat rájasimogatásra. Ez abból áll, hogy egy 20 személyes csónakkal a partról kiviszik az embert a mellig érő vízbe, és ott a polinézek egy benzinszínű titokzatos folyadékot locsolnak a tengerbe.

Ezt nagyon szerethetik a ráják, mert 40-50 azonnal odajön a csónakhoz. Ekkor már a turisták is belevetik magukat a vízbe és megfogdoshatják a vízi szörnyeket. Csak arra kell vigyázni, hogy senki ne lépjen rájára. A ráják után jönnek a cápák. A polinézek száraz húst szórnak a vízbe, és az odaszoktatott ragadozók 10 centire úsznak el az ember lába mellett.

Leon szerint turistát még soha nem haraptak meg a cápák. Persze, ha nem ezt mondaná, hanem izgalmasabb történeteket mesélne, bizonyára kevesebben vállalkoznának erre az egyébként felejthetetlen kalandra.

Bora Borára nemcsak a cápaetetés miatt érdemes ellátogatni. Csodaszép, fehér homokú tengerpartja még a közép-amerikai strandokat is felülmúlja.

A sziget részben vulkanikus eredetű,  illetve több apró atoll, vagyis korallzátony is tartozik hozzá. A zöldeskék lagunákban piros, sárga és zebracsíkos halak úszkálnak. A Csendes-óceán közepén, Ausztrália és Dél-Amerika között fekvő sziget környékén óriási halrajokra lelnek nap mint nap a halászok, nem csoda, hogy ez a legföbb táplálék. Gyakori még a kókuszpálma, és van néhány ananászültetvény. Más már nincs, mert nem férne el,  kell a hely a szállodáknak.

A hotelek Bora Borán a tenger fölött és a tengerparton helyezkednek el, tulajdonképpen  négyszemélyes minden luxussal felszerelt bungallókról van szó.