A turisták nagy részét, ahogy leszállnak a repülőkről, azonnal a szállodákba viszik, amik Hurghadában tíz percre vannak a repülőtértől. Miután elfoglalják szobáikat, nem sokan kívánják elhagyni a hatalmas úszómedencéket, a csábító tenger partját. Pedig érdemes a falakon túl is szétnézni, részt venni pár fakultatív programon, mert senkinek sem ajánlom, hogy önállóan vágjon neki az útnak.

A sivatag, ami körülöleli a szállodákat, olyan, mint egy telhetetlen kisgyermek homokozója. A kopár hegyek és a végtelen homok között futó úton juthatunk el más városokba. Ebben a homoktengerben el-elszórva látni magányosan sétáló embereket, kecskéket terelő pásztorokat. Elérve Luxor határát, ahol öntözéssel művelik a földet, az egyiptomiak hosszú öltözékeikben kézzel aratják a búzát. Az utakon egyre kevesebb autót látni,leginkább szekerek vagyegyszerűen szamarak jelentik a közlekedési eszközt. Természetesen előfordulnak motorok és autók is, de olyan sokan utaznak velük, amennyien csak elférnek.

A házak egy európai ember számára nyomortelepeknek látszhatnak. Számtalan a tető nélküli ház, amit náddal fednek le, és ha van tetejük, akkor is romosnak tűnhetnek, mivel nagy részük befejezetlen. Ha Egyiptomban nincs befejezve egy ház, nem kell adót fizetni rá. Valószínűleg ez lehet az oka, vagy a szegénység.

Az emberek az utcákon üldögélnek, a gyerekek játszanak. Ha egy turistabusz elhalad mellettük, megállnak, kerek szemekkel bámulnak rá, elmosolyodnak és integetni kezdenek. El sem tudják képzelni, milyen lehet az élet ott, ahonnan mi jövünk. Egy olyan világban élnek, ahova még nem jutottak el az elektronikai kütyük, mintha száz éve megállt volna az idő. Lehet, hogy szomorúnak tűnik a mi szemünkön keresztül, de minden sokkal természetesebb kívül és az emberek lelkében is. A szomorúság és az öröm őszintén, hamisság nélkül ütközik ki az arcukra. Képesek örülni a legapróbb dolgoknak is. Pár kislánynak ajándékoztunk egy szem almát az egyik megállónknál, mindhárman beleharaptak a számukra szokatlan gyümölcsbe és hálásan tekintettek fel ránk.

A beszámoló az ETI Express Travel International Kft. támogatásával készült.

Ágoston Enikő