Láttam a Dél-Afrika-Uruguay mérkőzést, amikor három nullra győztek az uruguayok, és hihetetlen élmény volt. Egy helyi művelődési házban néztük végig, ahol kb. háromszáz, négyszáz helyi dél-afrikai volt. Annyit tudni kell, hogy angolul kommunikálunk általában, az angol a hivatalos nyelvek egyike. Ezzel együtt a helybeliek főleg törzsnyelveken beszélnek egymással. 11 törzsi nyelv van, és itt is zulu nyelven folyt a társalgás, néha angolul odaszóltak egymásnak.

Elképesztő, hogy milyen hangulat volt. Természetesen mindenki fújta a vuvuzelát, annak ellenére, hogy lényegében egy hatalmas kivetítő előtt üldögéltünk egy teremben, és bármi történt a képernyőn, azonnal érzelmekkel reagáltak. Például egy kisgyereket mutatott a kamera, abban a pillanatban mindenki elkezdett nevetni. Amikor pedig támadott a dél-afrikai csapat, valami hihetetlen módon hajtották a kedvenceket. Egyébként olyan teremben, ahol végül is nem valószínű, hogy közvetlen kapcsolás lett volna a hangot illetően a stadionban. Természetesen a gólok hihetetlen sokkot okoztak a dél-afrikaiaknak. Sírtak, zokogtak.

Ami meglepő, hogy nem csak ebben az épületben volt ez így, hanem amikor később odaálltunk egy kaszinóhoz, és még tartott a mérkőzés második félideje, ugyanazt tapasztaltam, hogy leállt az élet, mindenki odament a közvetítők elé, leültek a földre az emberek és szurkoltak, drukkoltak nemzeti színű zászlóba csavarva, kifestve, fejdíszekkel. Ez az, ami miatt páratlan ez az afrikai világbajnokság, és nem csak a mérkőzések miatt érdekes, hanem önmagában egy turisztikai élményt jelent mindazoknak, akik ide látogatnak. Ezek a dolgok, amelyek feledtetnek minden bajt, minden problémát, legyen az bűnözési kérdés, vagy legyen az esetleges kényelmetlenségek.