Rendkívül kényelmes életformára rendezkedtem be. Tekintve, hogy a milongák (táncestek) hajnalban érnek véget, délelőtt sokáig alszom. Dél körül indulok útnak, elfogyasztom a napindító kávémat, ami hosszabb és gyengébb, mit az otthoni, con leche, azaz tejjel, és három édes kifli szerű süteménnyel - medialunas-szal. Aztán rendszerint egy tangó lecke valahol, majd hosszú séta, minden nap egy új városrészben. Útközben valahol ebéd. Egyre jobban kedvelem ezt a világot!

Tanda: a táncestek egy-egy zenei része, 3-5 egységből áll.

Az induláskor komoly időt vesz igénybe a ruha próbálgatás, hogy tudnám azt a látszatot kelteni, mintha nem a tegnapiban lennék, hiszen a bőröndöm 20 kilójába nem fért túl sok holmi. Amúgy itt sokkal merészebben öltözködöm, mint otthon. A tapasztalat szerint ugyanis egy mélyebb dekoltázs, vagy egy szűkebb szoknya megsokszorozza az áttáncolt tandák - körülbelül tízperces zenei szeletek - arányát. Aztán irány valamelyik milonga! Naponta 45-50 van belőle, nagyon nehéz választani.

Útközben a taxista, azaz a taxisofőr bókjainak segítségével a tekintet vonzóvá és csillogóvá varázsolása, mert a felkérés itt nem európai módon történik, hanem cabaceoval. A hagyományos milongákon a terem egyik oldalában a nők ülnek, a másikban a férfiak. Hogy ki kivel szeretne táncolni, az cabaceoval, azaz szemezéssel hozzák egymás tudomására. Kényelmes, és nem megalázó, ha valakit visszautasítanak, hiszen kettejükön kívül senki sem látja. Persze van a cabaceonak árnyoldala is: én például bólintottam már vissza olyan milongeronak, aki valójában a hátam mögött ülő lánnyal szemezett.