Két brit tudós elővette az 1659-ig visszanyúló közép-angliai hőmérsékleti adatsort, és összevetették a naptevékenység maximumaival és minimumaival. Azt találták, hogy a gyenge naptevékenység éveiben a Brit-szigeteken a telek az átlagosnál jóval hidegebbek voltak. Mindez erősíti a „klímaszkeptikusok” érveit, akik szerint az antropogén befolyás lényegesen kisebb hatású a globális felmelegedésben, és a fő okok magában a természetben keresendők.

A legutóbbi mini jégkorszak a XVII. század végén volt Európában.

Ha a kutatók be tudják bizonyítani, hogy a Nap változásokat indíthat el a troposzférában a sztratoszférán keresztül, ez megoldhatja az éghajlatkutatás egyik nagy rejtélyét, azt, hogy miért csak Európában következett be a kis jégkorszak, és miért hagyta szinte érintetlenül a Föld többi részét. A tudósok szerint szerint a Nap hatásai a sztratoszférára nem globálisak, s bár a további kutatások másutt is kimutathatnak rendellenességeket, jelenleg nagyjából annyit tudnak, hogy az európai időjárásra gyakorolt hatásuk valamilyen okból erősebb. Ez az ok pedig az lehet, hogy olyan szélességen terül el kontinensünk, ahol a futóáramlások mozgása összezavarodhat.

Bár a napfolttevékenység fokozatosan helyreáll, a csillagászok néhány éven belül nem várnak erősebb Nap-aktivitást. Ha a mostani felteveés helyes, akkor Európa északi és nyugati részén a következő években is kemény telekre lehet számítani. A pontos elemzést a nol.hu-n olvashatja.