Szombaton pontosan két órával az esti kezdés előtt nyíltak meg az Olimpiai Stadion kapui. Kis csoportunk az első között jut be a D bejáraton, nem lehet eltévedni, a jelzések világosak, gyorsan megtaláljuk helyünket, pontosan a vágtaszámok rajtvonala felett, szemben az olimpiai lánggal. Minden pontosan olyan, ahogy a korábbi képfelvételek alapján elképzeltük, valóban egy építészeti remekmű. Kár, hogy a játékok után a stadion nagy részét szétszerelik, jobb lenne, ha ilyen állapotban maradna meg az utókornak - mondjuk többen is. Egy órával a kezdet előtt már igen fieszta hangulat uralkodik, mindenütt brit szurkolók ezrei, körülöttünk is lengetik zászlaikat, már előre ünnepelnek.A közönséget a kivetítőn látható műsorvezető szórakoztatja, egymás után szólalnak meg a brit atlétika nagyjai, a hazai esélyeket latolgatják. Közben szól a zene, minden egy nagy show-ra emlékeztet. Lassan megjelennek a pályamunkások, az első versenyszám, a 400 m-es férfi gátfutás elődöntői előtt vezényszóra, pontosan kidolgozott koreográfiával helyezik el a gátakat. A hálás közönség ezt is megtapsolja. Másodpercnyi pontossággal kezdődik az esti program. A kezdéskor azonban nem az atléták okozzák a legnagyobb izgalmat. A díszpáholyban megjelenik Vilmos herceg és neje, mindenki őket figyeli, fényképezi. Tovább fokózodik az izgalom, amikor a hercegi pár elhagyja a díszpáholyt és lemegy a közönséges halandók kozé. Csaknem felborul a program, de aztán fokozatosan csillapodnak a kedélyek...de csak addig, amíg nem jelenik az új hazai szupersztár Jessica Ennis, aki a női hétpróba utolsó számában, a 800 m-es futásban hatalmas üdrivalgás mellett biztosítja az esti első hazai aranyérmét. Melyet rövidesen még kettő követ, a férfi távolugrásban Rutherford és a 10 km-es férfi futásban Farah révén. Elképzelhetetlen eufória tör ki a stadionban. Minket azonban már csak az izgat, hogy jutunk haza ebből a tömegőrületből. Szerencsére a stadion nagy része a helyén marad az eredményhirdetésig, így probléma nélkül eljuttunk a Stratford állomásra és onnan félig üres metróval a szállásunkra...

Számunkra is felejtethetlen est volt, hát még a briteknek.....

Protics János, London