Az üregi nyulak 1859-ben masíroztak be Ausztráliába, méghozzá a kontinens délkeleti csücskén. A helyi sportemberek számára hozták őket erre a vidékre, de hamarosan már nem sportból vadásztak rájuk, hanem kilövésükkel a számukat próbálták kétségbeesetten csökkenteni.

Noha 900 évbe telt, mire sikerült az üregi nyulat meghonosítani Nagy-Britanniában, mindössze 50 év elég volt ahhoz, hogy a nyulak ellepjék Ausztráliának akkora területét, mely nagyobb, mint fél Európa. Mivel a kifejlett nőstények akár negyven utódot is képesek világra hozni évente, a nyulak minden egyes évben 100 kilométerrel előrébb nyomultak a kontinensen. A BRS, mely Ausztráliában vidékkutatással foglalkozik, ezt jelentette ki: „Az emlősök világában ez volt a leggyorsabb térhódítás.”

Ausztrália nyulait irtották puskagolyókkal, csapdákkal és mérgekkel. Megépült a híres, 1830 kilométer hosszú Nyúlbiztos Kerítés Nyugat-Ausztrália államban, mely arra volt hivatott, hogy megakadályozza a nyulak előrenyomulását. De úgy tűnt, a hódító sereget az égvilágon semmi sem állíthatja meg.

1995-ben bevetettek egy új biológiai fegyvert Ausztráliában, a nyulak vérzéses betegségének (RHD) a vírusát. A csata eredményeként, 2003-ra Ausztrália számos, szárazabbnak számító térségében 85 százalékkal vagy még nagyobb arányban csökkent a nyulak száma. Minthogy a nyulak nem rágcsálták le a leveleket, Dél-Ausztrália állam egyik nemzeti parkjában az őshonos orchideák száma öt éven belül megnyolcszorozódott.