Part menti mangrove mocsarakat rombolnak le a homokbányászok.

A Global Witness jelentése abból indult ki, hogy az alig ötmilliós állam eredetileg 582 négyzetkilométeren helyezkedett el még a hatvanas években. 2008-ra a sziget nagysága már 22 százalékkal nagyobb lett, 710 négyzetkilométert tett ki és úgy tűnik, hogy még itt sincs megállás, mert Szingapúr ambíciózus terveket dédelget azzal kapcsolatban, hogy miként nyerjen még több területet a tengerből. Ehhez azonban rendkívül sok homokra van szükség. 2008-ban Vietnámból, Kambodzsából és Malajziából 14.2 millió tonna homokot importáltak csaknem 273 millió dollárért. További importtal keresték meg Burmát, Fülöp-szigeteket és Bangladest.

A környezetvédők szerint azonban meg van az ára a szingapúri terjeszkedésnek, mivel az exportáló országokban úgy teremtik elő a homokot, hogy egyszerűen lefaragnak tengerpartjaikból és szigeteikből és ezzel komolyan ártanak az ottani élővilágnak. Miután Indonéziából azt jelentették, hogy néhány szigetet egyszerűen eltűntettek, és az onnan szerzett homokot Szingapúrba küldték, az indonéz kormány megtiltotta a homokexportot.

Hasonló döntést hozott Malajzia és Szingapúr is. Miután Kambodzsa vált a legfőbb beszállítóvá és ott is aggasztó adatok láttak napvilágot még 2008-ban, az ottani kormányfő, Hun Sen egy éve jelezte, hogy náluk is be fogják tiltani a homoküzletet. A Global Witness jelentése szerint azonban a homok kitermelése nem állt le Kambodzsában, csak a koh hong-i tartományban 248 millió dollár értékű homokot termeltek ki, ezek egy részét szigorúan védett területekről nyerték. Egyetlen nap alatt kilenc kotrógép dolgozott a Peam Krasop természetvédelmi rezervátumban és a Koh Kapik Ramsar területén.